Hernádi Judit színésznő és dr. Kenessey Andrea voltak a Rákeltérítő című podcast vendégei. A doktornő maga is leküzdötte a mellrákot, a színésznő pedig a színpadon alakít rákos nőt a Happy ending című előadásban. Azonban sajnos nem a színházi volt az egyetlen találkozása a daganattal.
„Az nem lehet, az nem lehet…”
A színésznő családjában is megjelent a gyilkos kór. „Édesanyám is volt. Neki gyomorrákja volt, és megműtötték, de már a nyirokban volt áttét – mesélte Hernádi. – Azt megmondták, és akkor tudom, hogy én azt mondtam: hát az nem lehet, az nem lehet. Jaj, mert hát anyám volt, és én egy gyerek voltam akkor is, hogyha egy felnőtt nő már. És nehéz volt akkor azt elhinni, hogy el fog menni… Az nehéz volt.”
„Meg is műtöttek”
A színésznő nem tartja magát hipochondernek, de odafigyel az egészségre, a teste jeleire. Talán ennek és a megérzésének köszönhető, hogy egy kezdődő daganatból az ő esetében nem lett nagyobb baj. „Érdekes módon szerintem én odafigyelek. Tavalyelőtt volt egy olyan, hogy én ezt nyáron egyszerűen megéreztem… Már előtte is megérintett ennek a szele, be kellett mennem még 2004 tájékán egy ilyen nőgyógyászati operációra, és akkor pánik volt, és megműtöttek. Pánik volt, de nem volt semmi nagy baj, de én tudtam, hogy nincs. Ezt valahogy tudtam – emlékezett Hernádi. – De most, két évvel ezelőtt egyszerűen éreztem, hogy ami van, az nem én vagyok, hogy itt valami nincs rendben. Ezt nyár végén egyszerűen csak így éreztem, és akkor meg is műtöttek engem. De nem lépte át a határt. Így is hívták egyébként, ez van beírva, hogy ’határeset’. Ez volt odaírva. Szóval nem kaptam se kemót, nem kaptam se besugárzást.”
„Csak néztek rám”
Hernádi hisz abban, hogy a testünkben minden összefügg mindennel. Az operáció előtt is egy különleges tünetet vett észre magán.
„Akkor, amikor például nekem ez a műtétem volt, ez az utolsó, én mondtam, hogy zsibbad picit a lábam. Csak néztek rám. Én úgy éreztem, hogy ez összefügg. Azt mondták, hogy hát ha zsibbad, akkor menjek el majd valahova, ahol majd ezt megnézik. Megtörtént a műtét, és utána abbamaradt a zsibbadás. Tehát nyilvánvalóan az a daganat, bár ez nem volt olyan nagyon nagy, de az ott valamit nyomott. De teljesen úgy néznek rám, mintha életükben nem hallottak volna ilyesmit. Biztos senki nem mondja, hogy zsibbad a lába az onkológián.”
Kiemelt kép: Vörös Szilárd/fotocentral.hu
