Sokszor mondták róluk, hogy álompár, de ezt Drahota Andrea sohasem szerette, hiszen ők is csak emberek voltak. „Soha nem veszekedtünk, de vitáink azért akadtak. Emlékszem, autóztunk valahova, a gyerekek is velünk voltak, András meg kereste a kis ollóját, itt van, ott lehet, elhoztuk egyáltalán? Ilyen apró hülyeségeken kaptunk csak össze, aztán kinevettük magunkat, hogy milyen hülyék is vagyunk. Akkor is jót veszekedtünk, ez szerintem kell is egy igazi házasságban, aztán túltettük magunkat rajta. Hazudozás, mellébeszélés nem fordult elő nálunk. Kíváncsiak voltunk egymásra. Szó szerint az utolsó pillanatig beszélgettünk. Pontosan tudom, melyik az a szó, ahonnan folytatni fogjuk” – mondja a művésznő, aki több mint negyven éven át élt nagy-nagy szeretetben, egymás kezét fogva Kozák Andrással.
Szerelem a Tisza-parton
A Sodrás című film forgatásán szerettek egymásba 1963-ban, szó szerint a Tisza-parton. „Az egyik forgatási napon busz vitt minket a helyszínre. Moór Marcsi ült mellettem, én az ablaknál, még nem indult a busz, csak néztem kifelé elgondolkozva, amikor egyszer csak éreztem, valami változás történt, pedig nem ért hozzám senki. Valahogy tudtam, már nem a Marcsi ül mellettem. Óvakodva, hogy nem tévedés-e, oldalra sandítottam, és Kozák Andrással néztem farkasszemet. Kirázott a hideg, a szívem hevesebben vert, mint bármikor életemben. Annak a forgatási napnak a végén, hajnalban kivittek minket a Tisza-partra, ahol sátrakban aludtunk. Arra ébredtem, hogy Andris a lábamnál ül és néz: ’Úgy alszol, mint egy kisgyerek.’ Embertelenül a hatása alá kerültem.” A forgatáson egy alkalommal egy hajón álltak, András kérdezősködni kezdett arról, hogy Andrea milyen ételeket szeret, tud-e aludni. „Soha senki nem kérdezett tőlem ilyeneket. Andris lénye minden más férfit elhomályosított számomra a hátralévő életemben. Nem csókolt meg rögtön, eleinte csak megöleltük egymást úgy, hogy összeért az arcunk. Nem akartuk elkapkodni a dolgokat. Mint amikor félreteszed a finom falatokat a tányérodon. Izgalmas volt a várakozás.”
„Elég volt egy tekintet”
Első gyerekük, Ágnes 1965-ben jött világra, tíz évvel később született meg fiuk, Dénes. „Csodálatos férj és apa volt – folytatja Andrea. – Magunknak, a gyerekeinknek éltünk a színházon, a filmforgatáson túl. Idehaza dolgoztunk a kertben, fogadásokra, partikra nem jártunk. Minden szabadidőnket a gyerekeinkkel töltöttük. András sokszor gyeplabdázott, focizott velük. Látom magam előtt, ahogy a lányom, Ági kipirult arccal, izzadtan és koszosan jön be, hogy igyon valamit.” A színésznő azt mondja, férje nem volt szigorú édesapa. De elég volt egy tekintet, egy fejmozdulat, hogy rendre utasítsa a gyerekeket. A szavát azonban soha nem emelte fel. „Tisztesség, becsület, meleg szív, családi értékek, ezekre nevelte a gyerekeket. A család mindig is fontos volt számára, hat testvére volt, gyakran jártunk hozzájuk a Nyírségbe. Sajnos már nem mindenki él közülük.”
Paprikás krumpli víz nélkül
A néhai művész mindenben szívesen segített otthon. „Főzni azonban nem tudott. Emlékszem, egy alkalommal spontán átjöttek hozzánk a kollégák, ő meg paprikás krumplit készített egy nagy fazékban. Csak vizet nem tett alá, arra nem gondolt – nevet Andrea, aki ennél szívesebben emlékszik vissza az estéikre. – Bármilyen fáradtan is értünk haza, minden este verseket suttogott a fülembe. Csodálatosan romantikus volt. Aztán elővette a könyvét, leginkább Fekete Istvánt olvasott, de soha nem ért a lap aljára, mert elaludt. Másnap aztán kezdte elölről az oldalt.”
Kozák András még megérhette két unokája, a ma 30 éves András és húga, Bernadett, vagy ahogyan a családban hívják, Babszi születését. Informatikusként dolgozó fia, Dénes lányát, Jázmint, aki idén érettségizik, és Manchesterben tanul tovább az egyetemen, azonban nem tarthatta már a karjában. A színész 2005 februárjában hunyt el rákban. Emlékét a közönség és a családja is őrzi, ahogyan özvegye, Drahota Andrea is. „Irgalmatlanul jó volt színésznek lenni, mérhetetlenül jó volt a Kozákkal élni, de ennek vége. Viszont soha nem szabad elfelejtenem, mennyire szerencsés vagyok, hogy annak a hivatásnak és azzal a valakivel élhettem, akit határtalanul szerettem” – mondja a színésznő.
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu, Archív
