Annak idején nagy port kavart, amikor Rost Andrea távozott az Operaházból. Úgy tűnik azonban, a mai napig nem tette túl magát azon, ami akkor történt. Hiába tartott nemrég sikeres koncertet a Magyar Állami Operaház irányítása alatt álló Eiffel Műhelyházban. Pedig sokan úgy gondolták, ez az esemény azt jelzi: békét kötöttek az igazgatóval, Ókovács Szilveszterrel. A jelek szerint azonban a valóság éppen ennek az ellenkezője: a koncert után csak tovább mélyült az ellentét. „Nem lát engem a közönség se a Müpában, se a Zeneakadémián, se az Operában… Most az Eiffelben lesz egy koncertem, de hát az… bocsánat, de hát az nem az Operaház színpada. És nem zenekarral, hanem zongorával… Ennél többet érdemlek… De hát elvállaltam, hogy valahol lásson a pesti közönség” – idézte a Magyar Állami Operaházi igazgatója Rost Andreát, aki 2025. február 12-én Kadarkai Endrének mondta ezeket. Majd mellé illesztette az operaénekesnő február 8-ai kiírását a saját oldaláról: „Mélyen megindított az a melegség és szeretet, ami tegnap este körülvett az Eiffel Műhelyházban!”
Ókovács Szilveszter az idézetek után gondolatait is megosztotta az esettel kapcsolatban: „Hm. Mi megpróbáltuk. Sajnálom, ha nem volt méltó a helyszín, ahol Anna Nyetrebko, Jonas Kaufmann, Juszif Ejvazov, Patricia Petibon, Simon Keenlyside, Erwin Schrott és a magyarok, Komlósi Ildikó, Sümegi Eszter, Tokody Ilona, Miklósa Erika, Gulyás Dénes, Lukács Gyöngyi, Kálmándy Mihály és még vagy 100 nagy és még nem olyan nagy hazai énekes jól érezte magát, és nézők tízezrei – sőt egy évvel korábban még bizonyos Rost Andrea is. Hisz a Hősnök sorozatot évek óta itt rendezzük, párhuzamosan előadások mennek az Operaházban. Egy kicsit ezen művészek nevében is sajnálom, hogy nem vagyunk méltók az Eiffelben Rost Andrea saruszíját megoldani. Igyekeztek a kollégák pedig. De hát mi ’vergődünk csak’, ahogy Művésznő ugyanitt fogalmazott. Mindenesetre én velük büszkén ’vergődöm’ tovább. És aláhúzom, hogy aki az Eiffelben nem a magyar opera- és balettélet nagy keltetőjét és tartalékát, közönségneveldéjét és intim helyszínét látja, csak méltatlannak érzi saját nagyságához, jókora vakfoltot hordoz az intézményvezetési dimenzióban. És visszaemlékszem arra a Rost Andreára, aki pár éve hívott, hogy laudáljam az MMA-székfoglalóján. Szívesen tettem. És tényleg bocs a felkérésért is.”
