Nem először járt Gubik Petra a szerelem városában. Felnőttként természetesen egészen másként hatott Párizs a színésznőre, mint egykor kislányként. „Tinédzserként jártam először itt a családommal a tavaszi szünetben, és nekem az óriási élmény volt. Sajnos anno nem jött ki a lépés, hogy a Louvre-ba is bejussunk, az akkor nemcsak egy párizsi út volt, hanem egy franciaországi körút is. A Loire-menti kastélyokat is megnéztük, Versailles-t is bejártuk, Párizsban pedig csak három napot töltöttünk. Akkor megfogadtam, hogy még visszatérek ide. Úgy érzem, most, felnőttként sokkal jobban tudom értékelni ezt a várost. Akkor még gyerek voltam, most pedig már kiforrott személyiségként jöttem ide vissza – magyarázza Petra. – Akkor még pályaválasztás előtt voltam, sok minden állt előttem. Gyerekként a szüleim tervei szerint ismerkedtünk Párizzsal, most pedig tudatosan, egy tanulmányútra tértem vissza – már színésznőként, a szakmámhoz kapcsolódóan.”
Petra a Játékszín szervezésében utazott ki, a teátrum ugyanis december 7-én mutatta be A Da Vinci-kód színpadi változatát, aminek ő a női főszereplője. A színház igazgatója, Bank Tamás döntött úgy, hogy elviszi a művészeket egy útra, ahol megismerkedhetnek a történet pár eredeti helyszínével. „Csodálatos művészeti alkotásokat, épületeket nézhettünk meg. Nyilván az út fő apropója A Da Vinci-kód közelgő premiere volt: hogy megnézzük azokat a helyszíneket, azokat a festményeket, megismerjük azt a miliőt, amiben a történet játszódik – meséli a színésznő. – Azt érzem, hogy tényleg inspirált minket ez az út. Egész más úgy bemenni a színpadra, hogy jártam például a Louvre-ban vagy a Saint-Sulpice-templomban.”
A színésznő örült, hogy kiszakadt a megszokott hétköznapjaiból, mindezt ráadásul a szabadság és a szerelem városában tette. „Most, felnőttként az újdonság erejével hatott rám, de Párizs mindig is különleges volt számomra: tele van művészettel, történelemmel, minden épületnek története van, az emberek is érdekesek, sokszínűek, talán kicsit lazábbak, gondtalanabbak, bohémabbak, mint otthon…Talán ez az érzés, ami ebbe a városba csalogat engem. Nagyon jó olyan helyeken járni a világban, ahol azt érzem, hogy elfogadóak és empatikusak az emberek. Azt hiszem, ez jelenti a legnagyobb szabadságot.”
Ha kíváncsi rá, milyen kalandokban volt része Petrának Párizsban, olvassa el a Story téli különszámában, amelyben sok izgalmas-tartalmas olvasnivalót talál a kuckózós estékre.
Kiemelt kép: Kaszner Nikolett
