Anya és jelenleg Amerikában tartózkodó lánya november negyedik csütörtökén közös hálaadás napi vacsorát szerveztek. A családjukban ez az amerikai ünnep különös fontossággal bír. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy Yvonne Dederick és Catherine (ismertebb nevén Mardoll) minderre együtt készül. Nem volt mindig így.
Az üzletasszony emlékei szerint utoljára lánya kamaszkora előtt voltak ennyire közel egymáshoz. „Catherine sokkal inkább nyomásként élte meg az én sikereimet, így sokáig nem volt hajlandó észrevenni, valójában én vagyok a legnagyobb rajongója és támogatója. Olaszos családként néha túl hangosak voltunk, kamaszkorától sok csatát vívtunk, de mindez a múlt. Két fiam és egy lányom van, de amíg a fiúknál mindig a feltétel nélküli szeretetet éreztem, addig Cathrine-nel ki kellett várni azt az időt, amikor már felnőtt módon tudja kezelni a konfliktusokat. Egy dolog nem változott soha, én a kislányomnak mindig, minden élethelyzetben a legjobbat akartam és akarom ma is. Jó érzés arról mesélni, ő az, akivel lelkizhetek, akin érzem, igazán érdekli a gyerekkorom, a magyar és a brazil gyökereim, és bár nem gondoltam, hogy egyszer ezt fogom mondani, de szerintem öregkoromban is bátran rábízom majd magam, mert ő fog akkor is a legtöbbet törődni a lelkemmel. Remek tanácsokat ad, pszichológusnak kellett volna mennie” – dicséri lányát Yvonne Dederick.
Yvonne szerint az, hogy Catherine nyáron elhatározta, elindul élete első fitneszversenyén, amelyre négy hónap alatt úgy készült fel az edzőjével, hogy végül ezüstérmet is kapott, nagyban befolyásolja mostani kapcsolatukat. „Valahogy megkomolyodott, mert azáltal, hogy megtapasztalta a sikert, azt, hogy mire képes, és így már jobban tudja kontrollálni saját magát és a környezetét, kiegyensúlyozottabb lett. Ő is, mint a legtöbben, sokszor elrontotta azzal, hogy olyan célokat tűzött maga elé, ahol kis léptek helyett azonnal óriási eredményeket akart. Én azonban már évekkel ezelőtt megmondtam neki, hogy a fitneszverseny az ő sportja lehetne, mert abban, ami igazán érdekli, kitartó, ráadásul már akkor is látszott, hogy sokkal szebbre formálható a teste, mint az enyém, mert gyönyörű homokóra alakja van. De akkor, amikor még én is aktívan versenyeztem mint bikini-fitneszmodell, úgy tűnt, nem akarja meghallani a szavamat. Csak utólag vallotta be, mennyire értékelte az akkori életvitelemet.”
Kiemelt kép és fotók: Archív; Oleg Borisuk; Olajos Piroska, Schumy Csaba/fotocentral.hu
