Nemcsak Rácz Jenő munkáját, hanem kollégáiét és az üzleteit is ellenőrizték, aminek köszönhetően mindkét étterme, a Rumour és a Costes is megőrizhette korábban kapott Michelin-csillagát.
De kik ezek az ellenőrök, milyen szempontok alapján osztogatják a csillagot évről évre, és valójában ki kapja azt? Ők évente több száz éttermet látogatnak meg, gyakran nemcsak egy, hanem több alkalommal is, hogy a legjobbakat tüntessék ki. Egy csillag jót, a kettő nagyon jót, a három azt az éttermet jelöli, amelyikért érdemes akár több száz kilométert utazni. Névtelenül érkeznek, inkognitóban esznek, ugyanúgy foglalnak, étkeznek és fizetnek, mint bárki más. Olyannyira névtelenek, hogy még a legközelebbi barátaiknak és családtagjaiknak se beszélhetnek a munkájukról. Ezek az ellenőrök aztán régiónként találkoznak egy úgynevezett csillagülésen, és alaposan kivesézik az éttermeket. Az eredményeket ezután az ország- vagy régióspecifikus útmutatóban teszik közzé.
Évtizedek óta nem változtak a kritériumok, hogy mi alapján döntenek. A sok közül a legfontosabb öt szempont: a felhasznált alapanyagok minősége, az ízek és a főzési technikák, a séf személyisége a konyhájában, az ár-érték arány, a látogatások közötti következetesség. A hely berendezése és a kiszolgálás nem, csak az étel számít. Így aztán a Michelin-csillagos éttermek nem feltétlenül fényűző és luxushelyek, akár streetfood-árusok is megkaphatják azt. A lényeg, hogy nem a séf kapja a csillagot, hanem az étterem. Ha egy séf továbbáll, a csillag marad. Az ellenőröknek amúgy joguk van felülbírálni döntésüket, és akár el is vehetik a csillagot, ezért van nagy jelentősége annak, hogy Jenő éttermei megtartották a Michelin-csillagjukat.
Kiemelt kép: RTL
