Forgács Gáborról mesélnek a volt osztálytársak, kollégák, barátok. És a történetek rendre olyan emberről szólnak, aki mindig csak segített. „A napokban tudtam meg – egy kedves barát özvegyétől –, hogyan segített ki egy házassági évfordulóját megünnepelni készülő idős nénit a hentes előtt, amikor két csirkecomb helyett csak szárnyat akart kérni, mert nem volt elég pénze – mesélte a Storynak Forgács Gáborról a lánya, Bea. – Az apukám gyorsan a földre ejtett egy papírpénzt, majd a nénit arról győzködte, hogy ő ejtette azt el. Amikor a néni állította, hogy nem az övé, akkor meggyőzte arról, hogy ebben az esetben a pénz azé, aki ‚alá beesett’. Így végül elkészülhetett az évfordulós vacsora. De ahogy másnak, úgy nekem sem kérkedett vele, mert ő ilyen ember volt. Csak adni szeretett, hálát nem várt érte. Már az általános iskolában is, amikor kitalálta Bikfic Tóbiás – az általa kreált és megszemélyesített mesehős – történeteit, és szinte minden szünetben és lyukasórában, a padra felpattanva mesélt a diákoknak vicces történeteket. Egy gyermekkori jóbarát megemlékezését olvasva most már én is biztos vagyok benne, az apámat már ott is, akkor is nagyon szerették, ami most nagy vigaszt ad.”
További részletek a legfrissebb Storyban!
Kiemelt kép: Archív
