Most vetítik a mozik az Akkord című magyar filmet, amelyben a könnyűzene hazai csillagai mondják el, hogyan kötődnek a magyar népzenéhez. Köztük Presser Gábor is. „Kiváló osztályzataim voltak népzenéből a konziban, pedig kicsit úgy oktatták, mint valami múzeumi tárgyat. Megmaradt a szeretetem, csak teljesen másfelé sodort az élet. Aztán a kétezres évek elején egy szép koncerten kiemelkedő hazai muzsikusok adtak elő LGT-dalokat, és a végén odajött hozzám a Csík zenekarból Szabó Attila. Azt kérdezte, előadhatnák-e a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dalomat. Persze hogy igent mondtam, akkorra már rongyosra hallgattam az első két lemezüket. Később meghívtak muzsikálni a fellépéseikre is, és én azóta újratanulom a népzenét. Csodálom őket. Játszom azon az év végi különleges estén is, amikor Csík Janika ünnepélyesen „átadja a vonót” a zenekar új, tizenkilenc éves hegedűsének, Gál Tibinek” – mondta a Nők Lapjának adott interjújában Presser Gábor.
Természetesen nem feledkezett meg Zoránról sem, akivel immár közel ötven éve jó barátok, és akinek máig írja a dalait. „A Metro Klubban ismerkedtünk meg, még omegás koromban. Zorán ugyan idősebb nálam, érett férfi volt már, mégis összebarátkoztunk. 1976-ban, az LGT-s korszakomban már együtt buliztunk, jöttünk-mentünk a városban éjszakánként. Egyszer aztán egy fészekbeli hosszú éjszaka után megmondtam neki, hogy szerintem az ő világa a gitáros-szólóénekesi. És felvázoltam előtte valami olyasfélét, amit azóta is csinál, csak jobban, mint ahogy én akkor el tudtam mondani. Dusánnal eddig kilencvenhat dalt írtunk a tesójának. Ha kéri, még négyet biztos tudunk…”
További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
