Szörényi Levente jó ideje már csak időnként vállal fellépéseket, testvérét, a nemrég elhunyt Szörényi Szabolcsot azonban már nem láthatta a közönség. „Nekem már nem hiányzik a zenélés, elég volt az az ötvenöt év, ami mögöttem van – mondta korábban Szörényi Levente. – Néha még álmodom, hogy koncertre készülünk, keresem a gitáromat és a mikrofont, de ezek már rémálmok. Hét éve egy kisebb sztrók miatt megsüketültem a bal fülemre. Borzalmas érzés, a fül ugyanis nem csak hallásért felelős, hanem az egyensúlyért is, szóval azóta nem szívesen megyek sehova. A feleségem, Mari szokott biztatni, ne keseregj Szabolcs, még mindig jobban hallasz, mint más ép füllel, de azért ez nem így van…”
Szörényi Szabolcs így sokat volt otthon, kettesben a feleségével. A lányai nagyok, mind a kettő grafikus, az egyik itthon, a másik Amerikába él. „Emese huszonöt éve, hogy elment, évente egyszer-kétszer jön csak haza, én még soha nem voltam nála. Réka itthon maradt, vele sokat találkozunk, most is eljött az életműdíjunk átadására. Való igaz, nehezen mozdulok ki otthonról, szeretek a teraszon, a kertben üldögélni, sörrel a kezemben. Hallgatom a csendet. Valószínűleg a fülem miatt lettem ilyen visszahúzódó, amikor együtt az egész nagy család, sokan vagyunk, a testvéremék, Leventéék, a fia, Örs, az unokája, az én lányaim, unokáim… Ők beszélgetnek, én pedig alig hallgatok, csöndben ülök, de ez nem jó érzés.”
Kiemelt fotó: Kéner Viktoria/fotocentral.hu
