Október utolsó napján halloweenlázban ég az ország, köztük Zoltán Erika is. „Ilyenkor nemcsak magamat, hanem a táncosfiúkat is kisminkelem. Szerencsére jól veszik az akadályokat, majd remek bulikat csapunk” – mondja nevetve, miközben férjével, Robival bemutatót tartanak nekünk a jelmezeikből.
Dekorálásban verhetetlen
Zoltán Erika szereti az ünnepeket, tiszteli a hagyományokat, ám a tengerentúlról érkező ünneppel sokáig nem tudott mit kezdeni. „Az én gyerekkoromhoz még nem tartozott hozzá, a kislányommal, Zoéval viszont már jártunk tökfaragó bulikra. Kidíszítettük őket, és mécseseket tettünk bele – meséli. Mivel a kislányból időközben felnőtt nő lett, a faragást már hanyagolják. A dekorálás azonban idén sem maradhat el. – A lakásunkat szépen beöltöztetem. Számos jópofa, tökös díszt beszereztem, amelyeket az otthonunk különböző pontjain helyezek el. Robikám ebbe nem szól bele, mint mindig, rám bízza. Én teszem fel a díszeket, én szedem le őket, neki nincs dolga velük, kivéve, hogy elviselje őket!”
Az énekesnő a tökéletes összhangra törekszik,így a család szeretett kutyája, Nelli sem úszhatja meg jelmez nélkül. „Van egy tökös kiskabátja, azt ráadom. Ő megszokta már, hogy néha felöltöztetem, mert kicsi termeténél fogva a hidegben is kapnia kell kabátot.”
Amerikába vágyik
Az énekesnő az egyik titkos vágyát is bevallja. „Rajta van a bakancslistámon, hogy egyszer Amerikában töltsük a halloweent és a hálaadás ünnepét. Fantasztikus lehet ott átélni ezt a hangulatot. Elvileg nem is lenne akadálya, mert a felnőttkoromban megtalált húgom, Tünde hároméves kora óta ott él, és a közeli terveink között szerepel, hogy vele és a családjával élhessük át a halloweent az Amerikai Egyesült Államokban.”
Beszélget az elhunyt szeretteivel
Az amerikai szokásokkal ellentétben, hazánkban egy nappal később, november 1-jén emlékezünk a halottainkra, majd azt követően tartjuk a mindenszentek napját. „Nálunk ilyenkor a vidám hangoskodást felváltja a csendes gyertyagyújtás és a temetőlátogatás. Kislányként anyukám kézen fogott, elmentünk a temetőbe, és virágot vittünk az elhunyt szeretteinknek – emlékezik az énekesnő. – Sajnos sok számomra fontos embert kellett eltemetnem, így kilátogatok a temetőbe, általában az őrületet megelőzve, pár nappal korábban. Ilyenkor beszélgetek a szeretteimmel, megköszönöm, hogy vigyáznak rám. Próbálok nem szomorkodni, bár tény, hogy az ittmaradottaknak mindig nehezebb. A fájdalom, hogy fizikailag nincsenek velem, sosem múlik el, gondolatban viszont velem vannak. Én naponta beszéltem az anyukámmal, általában ugyanabban az időben. Máig, ha elérkezik az az óra, eszembe jut, hogy már sajnos nem hívhatom fel” – mondja meghatottan Erika.
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
