- 1977. január 7-én jött világra Kisvárdán. Ha lánynak születik, Bernadett lett volna a neve.
- Ő a legkisebb fiú, Béla testvére három, János pedig hat évvel idősebb nála. „Elsősorban testvérek vagyunk, azután barátok, végül jó cimborák. Ők azok, akik figyelmeztetnek, visszafognak, lelkesítenek, tanácsot adnak.”
- A család a nyírségi Ajakról költözött Kistarcsára 1986-ban, amikor a nagyobbik Dolhait Győrbe vették fel a bencésekhez. „Családi házban éltünk Ajakon, anyu ápolónőként dolgozott, apukám pedig a villamosiparban, ők falubeliek, már gyerekként ismerték egymást.”
- A szülőknek, Annának és Jánosnak nem volt könnyű a három fiúval, sok bonyodalomba keveredtek, Dolhai Attila egyszer még a szomszéd szénakazalját is felgyújtotta, és tettét csak jóval később vallotta be.
- „A szüleink sokat dolgoztak, Jancsira bíztak minket, aki lepasszolta a feladatokat Bélának, ő meg nekem, a legkisebbnek. Volt sok kalamajka köztünk, no meg verekedés. A szüleink gyakran értek haza arra, hogy matrica van a széken, a szekrényen, mert ha megsérült a bútor, azzal próbáltuk letakarni. De az iskolában mindig kiálltak mellettem, ha valaki belém kötött. Szóval nem is volt annyira rossz dolog a legkisebbnek lenni.”
- „Ami ma fontos a bátyáimnak és nekem, azt otthonról hozunk. Mutass követendő példát, és add tovább a gyermekeidnek azokat az értékeket, amelyeket a szüleidtől kaptál. ’Legyél segítőkész, amikor csak teheted, jótékonykodj!’ – mondogatták. A vallás és a hit mindig fontos volt nekik, biztattak, higgyünk a mindenek feletti jóban, az ő életük a bizonyíték arra, hogy lehet és érdemes e szerint élni!” – mondta szüleiről Dolhai Attila a Storynak.
- „A családom reálisan gondolkodó emberekből áll, két lábbal állnak a földön, a színészet az ő szemükben bizonytalan szakma volt, ellentétben a postással. Ezért mentem postaforgalmi szakközépiskolába. Ma is gyakran betérek abba a hivatalba, ahol nyári gyakorlaton voltam” – mondta a középiskolás évekről.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
