Egy pillanat tört része alatt omlott össze Dudás Miki családjának élete, amikor augusztus 30-án egy félreértés következtében öt küzdősportoló brutálisan megverte a világbajnok kajakozó édesapját. Az 55 éves rokkantnyugdíjast összesen két ütés érte, a második olyan erővel, hogy azonnal a földre zuhant, és úgy beverte a fejét, hogy betört a koponyája. Miki édesapja azóta éber kómában van, állapota pedig napról napra egyre csak romlik, az összetört család szó szerint az utolsó szalmaszálba kapaszkodik.
Erről Dudás Miki mesélt a story.hu-nak. „Augusztus 30-a óta kómában van, semmire nem reagál, nem hall, nem érzékel minket, ellenben a fájdalmat valószínűleg érzi, mert amikor megnyitották a koponyáját, akkor összerezzent. Apu ma már csak árnyéka önmagának, hatvan kilót fogyott, és most arra várunk, hogy Németországból megérkezzen a műkoponya, amit neki gyártottak. Ez nagyjából még két-három hét, de azt már nem biztos, hogy megéli – vallja be szomorúan Dudás Miki, akinek édesapja jelenleg is egy speciális sisakot visel, hogy még a legapróbb behatástól is óvják a fejét.
A kajakozó úgy fogalmazott, édesapja feje jelenleg olyan, mint egy újszülött csecsemőé, így minél előbb szüksége lenne a speciális műkoponyára. „Csakhogy annak beültetése nagyjából nyolcórás művelet, amihez csak akkor tudnak hozzákezdeni, ha arra alkalmas egészségi állapotban van – folytatta Miki. – Most túlságosan le van gyengülve, a kóma alatt tüdőgyulladást, agyvérzést, vérmérgezést kapott, jelenleg pedig egy ismeretlen eredetű gyulladással kell megküzdenie. Bár iszonyú erős a szervezete, hiszen ilyen komoly megpróbáltatásokat sokszor még egy egészséges ember sem él túl, nemhogy olyan, aki kómában fekszik, az orvosok viszont sajnos semmi biztatóval nem tudnak szolgálni. Azt mondták, egy százalék esélye van a túlélésre, mi pedig az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk anyuval, de hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy ez így élet lenne-e egyáltalán. Kiszolgáltatva, a családjára utalva élni, öntudatlanul vegetálni… – tárja szét a karját a sportoló. – Persze bízunk, hiszünk a csodában, igyekszünk minden nap bemenni hozzá, beszélünk hozzá, hátha egyszer csak meghallja, hogy vele, mellette vagyunk, de rettenetes végig nézni ahogy napról napra elfogy és minden egyes perccel száll ki belőle az élet.”
Kiemelt kép: TV2
