Szülőhazájában, Szomáliában akarata ellenére mindössze 14 évesen adták volna férjhez egy nála jóval idősebb emberhez. Édesanyja segítségével végül elmenekült az országból, és küzdelmes útja végén Magyarországon talált második otthonra. Iskolába járt, megtanulta a nyelvet, barátokat szerzett, modellkedni kezdett. Szeptember derekán pedig a saját elhatározásából mondhatott igent magyar szerelmének, Patricknak. „Nagyon jó érzés, hogy már én dönthettem el, hogy szeretnék-e férjhez menni, és azt is, hogy kihez – mesélte a Daalarna esküvői magazinjának adott interjújában, a Secret Storiesnak Kafiya, de közben azt sem tagadta, hogy sokszor ma sem hiszi el, hogy végül milyen szerencsésen alakult a sorsa. – Biztosan el kell majd telnie egy kis időnek, hogy igazán átérezzem annak a súlyát is, hogy feleség lettem.” Kafiya őszintén mesélt az online magazinnak arról is, hogy a múltja miatt nehezen adta, illetve adja oda a bizalmát. Patricknak azonban sikerült ezt kiérdemelnie. „Hiszek abban, hogy a megfelelő ember meg tudja változtatni a gondolkodásodat. Eldöntöttem, hogy nem szeretnék a saját boldogságom útjában állni. Persze ettől még nem tudhatjuk, mi lesz a jövőben, de elhatároztam, hogy a jelenben szeretnék élni, és arra koncentrálni, hogy most mi van, nem pedig arra, mi történhet. Patrick mellett biztonságban érzem magam, ő volt az első férfi, aki ragaszkodott hozzám, még akkor is, amikor én a múltbeli traumáim miatt legszívesebben elmenekültem volna. Ilyenkor inkább biztatott engem, és biztosított a szeretetéről, ez pedig segített nekem a bizalom kiépítésében.”
A lány azt is elárulta, három éve hogyan találkoztak a szerelmével: „Egy házibuliban ismerkedtünk meg. Aznap este nem sok szót váltottunk, de már abból éreztem, milyen jó vele beszélgetni, már csak amiatt is, mert a filmes szakmában dolgozik, így azonnal lett közös témánk is. Néhány hónapig csak online kommunikáltunk, de nem volt köztünk semmi, aztán tíz hónap után elhívtam magammal egy filmvetítésre, és szép lassan így alakult ki a kapcsolatunk.” Az eljegyzés sem váratott sokat magára. „Tavaly egy lakókocsis utazáson voltunk Olaszországban, amikor megkérte a kezem. Előtte már beszéltünk arról, hogy egyszer majd szeretnénk összeházasodni, de időpontot nem tűztük ki.” Végül idén őszre szervezték meg a nagy napot. Meghitt esküvőjük volt, csak a legközelebbi családtagokkal és barátokkal, 65-70 fővel. „Sajnos az én családom nem ünnepelhetett velünk, ami miatt szomorú vagyok. Anyukám örül nekünk, imádja a páromat, családtagként tekint rá. Most is megszakad a szívem, amiért nem tudott itt lenni. Nem így képzeltem, de sajnos ezt hozta az élet.” Viszont volt, ami pontosan a tervei szerint alakult. Már akkor tudta, hogy az esküvői ruháját Benes Anita fogja megálmodni, amikor még vőlegénye sem volt. „Az első közös munkánk óta arról álmodtam, hogy milyen jó lenne az ő ruhájában férjhez menni. Így amikor eljött a ruhaválasztás ideje, akkor sem volt más tervező a fejemben, csakis ő. Egy letisztult, elegáns stílusú ruhára gondoltam, nem szerettem volna királylányos, nagy szoknyás fazont erre az alkalomra. Már az első próbán a top három közé került az a darab, ami mellett végül döntöttem. Csak kisebb átalakításokat kértem, például nyitott legyen a háta. A fehér palást pedig csodásan feltette szerintem a pontot az i-re.” A magyar hagyományoknak megfelelően Kafiyának menyecskeruhája is volt. „Egy croptop-rövid szoknyás szett mellett döntöttem, természetesen piros színben, hogy a magyar esküvői hagyományokat is beépítsem, ha már magyar a párom.”
Kiemelt kép: Archív
