„Hol jár az eszem” – énekelte Zalatnay Cini az 1966-os Táncdalfesztiválon, és egy csapásra sztár lett, nem sokkal ezután pedig országjáró turnéra indult az akkori legmenőbb előadókkal. „A kedvenceim a balatoni turnék voltak. A nyári időszakban néhány hétig együtt laktunk Harangozó Tecával, Koós Janival, Hofival és a többiekkel. Folyton ugrattunk egymást, fergeteges hangulat volt mindig. Egyszer hason fekve elaludtam a strandon, és arra ébredtem, hogy lekapták rólam a bikinit. Előfordult, hogy víz helyett pálinkát hoztak le a partra, és a fák mögül lesték, mit szólok, amikor meghúzom az üveget.”
Döntsd el Te, hogy ki legyen az év csillaga! Szavazz és nyerj! Kattints!
Kifejezetten családias hangulat uralkodott a sztárlakban, olyannyira, hogy az énekesnő édesanyja is gyakori vendég volt ott. „Jól kijött a srácokkal, többször főzött is ránk. Egy ilyen balatoni fellépésre anyukám meghívta az Evangélikus Egyház lelkészeit, mert ő is az egyháznak dolgozott. Az első sorban ültek, ezt Koós és a Hofi is tudta, ezért amikor a Nem vagyok én apáca című dalomnál feljöttek a színpadra, velem énekelték a refrént. Egyszer koncert előtt megjelentek a vízilabdás fiúk. Edzőtáborban lett volna a helyük, így aztán az öltözőben rejtegettünk őket, hiszen a magasságuknál fogva könnyen felismerhetőek voltak − idézi fel Zalatnay Cini a mókás történeteket, de a balatoni kalandok mellett a külföldi turnékra is szívesen emlékszik. – Minden keleti országban mi voltunk a Nyugat. Ide is nagyobb csapattal jártunk. Emlékszem, egyszer Prágában kis híján kidobtak bennünket a hotelből, mert hajnalban túl hangosak voltunk. Presser Gábor és Zorán mentette meg az irhánkat, mert azt mondták, ők felelnek a magyar delegációért, így nem raktak ki minket.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
