Éppen a 21. születésnapján állt először a mentorok elé Ferkó Emília. A kárpátaljai énekesnő nagyon izgult, ennek ellenére négy igennel jutott tovább az X-Faktorban. „Volt bennem félsz, hogy nem sikerül, annál is inkább, mert Ukrajnában az énektanáraim sokszor mondták, hogy nem tudok énekelni. Meglepett, hogy a mentorok egybehangzóan továbbjuttattak” – meséli a lány, akinek nemcsak az előadott dala, hanem a története is könnyeket csal a szemünkbe.
Kitört a háború
Az ukrajnai háború ugyanis egy csapásra megváltoztatta Emília és családja életét. „Egy nagyon pici faluból, Tiszaújfaluból származom. Felhőtlen, boldog gyerekkorom volt, a szüleim nagy szeretettel vettek körül, a családom mindig támogatott. Óvodában volt az első énekes szereplésem, és onnantól kezdve rendszeresen felléptem – kezdi Emília. – Van egy öcsém, ő most 14 éves, anyukám dajka, édesapám pedig az építőiparban dolgozik. Úgy nőttem fel, hogy aput csak két-három havonta láttuk, mert gyakran járt külföldre dolgozni, hogy nekünk mindent megteremtsen. Az öcsémet nagyon szerette volna fociiskolába íratni, rengeteget dolgozott. Úgy nőttem fel, hogy hozzá kellett szoknom, hogy ő nincsen otthon. De a sors valahogy egy ponton kiegyenlítette a számlát. Mert azt, hogy most együtt lehetünk, édesapám külföldi munkáinak köszönhetjük. Amikor ugyanis kitört Ukrajnában a háború, nem volt az országban, ez pedig hatalmas szerencse volt. Ő ébresztett minket telefonon, hogy induljunk el mi is Ukrajnából. Ha otthon lett volna, vagy később hazajött volna, akkor besorozták volna, és már vitték is volna a frontra… Úgyhogy mi jöttünk utána Magyarországra.”
Az év sztáreseménye hamarosan! Szavazz a sztárokra, és nyerj!
Lassan kiürül a falu
A családnak számos barátot és bizony közeli hozzátartozókat is hátra kellett hagynia. „A mi falunkban egyelőre békés a helyzet, a közvetlen háború elkerüli Tiszaújfalut, de persze áramkimaradások vannak. A gyerekkori házunk még mindig áll, de hogy valaha visszaköltözhetek-e oda, azt nem tudom – sóhajt nagyot Emília. – A nagyszüleim, édesanyám szülei ma is ott élnek, azt mondják, ők már idősek ahhoz, hogy elhagyják az otthont, ahol leélték az életüket. Ők már maradnak, történjék bármi. Mi pedig néha meglátogatjuk őket anyuval. Amikor visszatérek a falumba, azt látom, hogy lassan kiürül az egész, sokan elköltöztek már. Olyankor elkap az érzés, hogy többé már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen volt. Szerencsére ők is tudnak jönni hozzánk. Persze a nagy vágyunk az, hogy úgy mehessünk egyszer haza, hogy már édesapám is velünk tart…”
A nulláról kezdték
Emília jelenleg, habár Magyarországon él, az iskolát Ukrajnában végzi ének-zene tagozaton. „Májusban fogok végezni. Jelenleg online oktatás folyik, és az osztálytársaim különböző országokból jelentkeznek be: Magyarországról, Szlovákiából, Csehországból, attól függően, hogy kinek a családja hova menekült. Szerencsére amikor átjöttünk Magyarországra, sok ember volt, aki szeretettel fogadott minket, és segítettek nekünk. Nélkülük nagyon nehéz lett volna. A nulláról kellett kezdenünk egy új életet építeni. A tanulás mellett szerencsére munkát is találtam, egy nagy elektronikai áruháznál vagyok hitelügyintéző.”
Kiemelt kép: RTL
