Rajongók százezreit borította ki Szikora Róbert, amikor 1982-ben kilépett a Hungáriából, és otthagyta Fenyő Miklósékat. A banda éppen az ország legnépszerűbb zenekara volt, zenészei szupersztárok. Akkoriban nem sokan tudták, de ma már ismert tény, hogy Robi azért lépett ki az együttesből, mert miután kiderült, hogy álnéven dalokat ír Szűcs Judithnak, a zenekar ezt megtiltotta neki.
Szikora most a Hajógyár Youtube-csatornának mást is elmesélt a történtekről, példáulazt , hogy a szakításban milyen szerepe volt a feleségének. „Elmondtam ezt a belső dolgot a Zsuzsikámnak. Azt mondta, hogy ’kicsim, te azt mondtad, hogy teli van a fiókod a világ legjobb számaival. Világslágerekkel. Úgy dobolsz, mint Billy Cobham. Legyél férfi, legyél kemény. Azt nem engedheted, hogy megalázzanak, hogy megírhatod, de a gázsit dobd szét, a jogdíjakat dobd szét.’ És én akkor jobban szerettem Zsuzsikámat, és jobban meg akartam felelni neki, úgyhogy megmondtam a zenekarnak, figyeljetek, húzzatok el, illetve én megyek el. Szevasztok – mesélte, és hozzátette, Fenyőék azt hitték, majd meggondolja magát. – De én eltökélt voltam. Én olyan helyre, ahol megaláztak, nem megyek vissza. És tudtam, hogy Zsuzsikám előtt is növök egy kicsit… Hogy Szikora Róbert lett valaki, és nem egy zenekari tag, azt abszolút neki köszönhetem” – szögezte le.
Szikora különös vallomással zárta az R-GO születésének és a „nagy-Hungária” halálának sztoriját. „A Létezem, az első számunk, ami befutott, az egy levél a Hungáriának. ’Nézd, a világítótorony most üres, ti már sehol nem vagytok. Fölmegyünk mi öten, majd mutatom az utat.’ Tehát én megyek fel a világítótoronyba, ahol ti voltatok egyszer. És ez annyira igaz lett, hogy szét is vált a Hungária. Ez volt nekem a legnagyobb boldogság. Hogy akkora sikere lett az R-GO-nak, hogy egyszerűen szét kellett robbannia a Hungáriának.”
Rajongóik örömére, igaz, csak hosszú évekkel később, de Fenyő, Szikora és a többiek kibékültek, történetük pedig mára, mint most Szikorától megtudtuk, egészen meglepő fordulatot vett. „Amikor 1995-ben a Népstadionban először összejöttünk, akkor éreztem, hogy mindenre rátettük a fedőt. Felejtsünk el mindent. És meg tudtuk csinálni, de nem 100 százalékosan. Ebben a korban már mindenki inkább törik, már nem tud hajlani. Alig tudsz kompromisszumokat hozni… Viszont most, ami nyáron történt, az más volt már. Először is már hiányos volt a gyöngysor, két kedves fiúbarátom elment (az együttes két zenésze, Kékes Zoltán és Fekete Gyula elhunyt – a szerk.). Most minden feltétel megvolt ahhoz, hogy újra összeboruljunk. (…) Megvolt a koncert, nagyon jó volt, nagyon szép volt, annyira, hogy még most is találkozunk. Találkozgatunk. Fölmegyünk valakihez, iszunk, beszélgetünk, röhögünk, sztorizgatunk. És ez nagy dolog. De azért, mert tudjuk, hogy rövid az élet, mindenkit meg kell becsülni, mert a sikert nem te egyedül csinálod, mindig kellenek hozzá társak. Mindig.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
