Gálvölgyi János nem osztja azt a véleményt, hogy a régi nagy színészek lettek volna az igaziak. „Ugyan! Hát mitől lettek ők nagyok? A televíziótól. Az én generációmnak iszonyú mázlija volt. Először is a szocializmusban még csak egy csatorna volt, annak minden előnyével és hátrányával, mert mindenki kénytelen volt ugyanazt a műsort nézni, másrészt minden este remek tévéjátékokat, ragyogó színházi előadásokat, kabarékat lehetett látni. Márpedig aki a tévében szerepelt, azt másnap már négymillióan ismerték. Ma meg, ha hazaesek előadás után, a nejem megőrül, mert bőszen kapcsolgatom a távirányítót, de semmi nézhetőt nem találok. Csak furcsa vetélkedőket, amikből tanulni nem lehet. És engem nem is szórakoztat, hogy civil emberek kivetkőznek magukból, ugrálnak, galambot nyelnek. Ezt hívják ma kultúrának. Ami meg valóban kultúra, abból a televíziók nem kérnek” – osztotta meg lesújtó véleményét Gálvölgyi János a Nők Lapjának adott interjújában.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
