Csisztu Zsuzsa az 1988-as szöuli olimpia után ugyan el kezdett készülni a következő ötkarikás játékokra, de aztán kapott egy amerikai tornász egyetemi ösztöndíjat, amit semmiképp sem akart kihagyni. 18 évesen egyedül állta meg a helyét a tengerentúlon, amiről nem tagadja, nem volt mindig könnyű. „Nem volt mobiltelefon, leveleztünk a szüleimmel, mire megfordult a levél, hetek teltek el. Volt például egy térdsérülésem, megműtöttek, teleraktak fémekkel, fogalmam nem volt, tudok-e még egyáltalán tornázni, versenyezni. Magányos voltam, nem volt senki, akivel megoszthattam volna a gondolataimat. A fizikai fájdalmakat jól bírtam, a torna révén volt benne részem bőven, viszont a lelki fájdalmakkal nehezen birkóztam meg. Nem egy éjszakát sírtam át” – emlékezett vissza Csisztu Zsuzsa a Best Podcastban.
A teljes beszélgetés ide kattintva meghallgatható, de ha nemcsak hallgatnák, hanem néznék is, az alábbi videóban megtehetik.
Kiemelt kép: TV2
