Palugyai Sári gyerekkora óta színésznek készül, szabadidejében gyakran jár előadásokra, hatéves kora óta játszik is színházakban. Amikor Lang Györgyi meghalt, akkor éppen úton volt, Tatabányára ment színházba. „Sokat voltam itthon Györgyivel, de aznap, amikor meghalt, sajnos éppen nem. Előadáson voltam, majd amikor kijöttem a színházból, hívott az anyukám, és zokogva mondta, meghalt Györgyi. Rohantam vissza Budapestre. A szívemmel reménykedtem, hogy túlél mindent és mindenkit, de az eszemmel tudtam, egyszer vége lesz. Egy éve, hogy meghalt, de nekem most is a mindennapjaim része. Györgyi nagyon hiányzik, szeretem, sokat kaptam tőle, sokat tanultam tőle, az életről, az elfogadásról, sok szempontból példaképem. Most is itt vagyunk a lakásában, a lakásunkban, ott, ahol felnőttem, a Mariék kint épp füvet nyírnak, rendbe tették a kertet. A többiek, a nagy csapat bent beszélgetnek, róla, rólunk, sok mindenről. Sokat nevetünk, mert az én Györgyikém a vidámságot, nem a szomorúságot szerette.”
Bántották a családja miatt
Sárit az iskolában a gyerekek néha bántották amiatt, hogy soha nem csinált abból titkot, neki két anyukája van. De nem csak a gyerekek, a szülők is bántották. „A felnőttek nem szavakkal bántottak, ők inkább eltiltották tőlem a gyereküket, vagy nem mehettem át hozzájuk. Gyerekként kevésbé tudtam értelmezni, hogy miért van ez így. Akkor építettem ki egy tűzfalat magam köré, hogy tudjak védekezni, tudjak kiállni magamért, hogy ne érezzem rosszul magam.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs, Archív
