Tompos Kátyát közönsége, művész barátai mérhetetlen szeretete, összefogása sem tudta megmenteni, ma hajnalban itt hagyott minket.
Még mindenki reménykedett, együtt sírt és nevetett a Szegedi Nemzeti Színház Jótékonysági rendezvényén. „Szeretünk Kátya! Sokat játszottunk együtt, és önző módon azt akarom, hogy újra együtt játszhassunk” – csuklott el a színpadon produkciója végén Udvaros Dorottya hangja.
Kátya filmművészetis osztályának apraja-nagyja is összeállt, Peller Anna, Dolhai Attila, Wégner Judit, Szőcs Artur, Zöld Csaba és Szemenyei János személyében. Dolhai Attila egy szál gitárral énekelt a közönségnek, és többek között Presser Gábor Neked írom a dalt című számával üzent kolléganőjének a színpadon. „Kátya hite hozta meg azt a sok-sok sikert, amit ő el tudott érni, és azt reméljük, a hite meghatározza azt is, hogy nemsokára újra együtt énekeljünk” – mondta. Nem tudhatta, hogy néhány nap múlva a színésznő feladja a harcot.
„Kátya az egyik legtehetségesebb színművész itt, a Föld nevű bolygón. Nagyon szeretjük, és nagyon készültünk erre az estére. Azt szoktuk mondani, hogy mi nem osztálytársak voltunk, hanem osztálytársak vagyunk. A mi osztályunk pedig azt jelenti, mintha mind-mind testvérek lennénk. Ha az egyikünk bajban van, vagy segítségre szorul, akkor mindig ott vagyunk egymásnak. Ez így volt az elmúlt 20 évben, és ameddig élünk, ez így marad” – mondta Storynak az est végén Peller Anna. A színésznő nagyon hálás volt azoknak, akik megvették a jegyet, ugyanis még előadás közben érkezett a hír: összegyűlt a pénz a gyógykezelésre.
„Nemcsak erre a gyógykezelésre gyűlt össze, hanem lehet, hogy még egy olyan drágább kezelésre is, amiről nem is álmodtunk. Ez tényleg olyan, mintha az ország összefogott volna valakiért. Az emberek megmutatták, hogy össze tudnak tartani, még ebben a fura világban is” – mondta akkor reménnyel telve Hrutka Róbert, aki nemcsak az est egyik fellépője volt, hanem az egész esemény zenei rendezője és szervezője is. Az Artisjus-díjas zenész elmesélte lapunknak, hogy márciusban tudta meg, nagy a baj, és lépni kell. „Találkoztam Kátyával, elmentünk színházba. Tartottuk a kapcsolatot, de a születésnapja előtt hirtelen rosszabbra fordultak a dolgok. Megtudtam, hogy önerőből már elkezdtek egy kezelést, de tudtam nagyon jól, hogy ez mit jelent anyagilag. Barátokkal igyekeztünk támogatni, de sajnos az a pénz kevés volt, és végül kicsit már erőszakosan, de sikerült célt érnünk, hogy engedje, hogy az emberek segítsenek.”
Robi biztos volt benne, hogy aki Kátyát látta már a színpadon, szívesen kifizetne egy olcsó színházjegyet érte, de azt, hogy ennyi ember megmozdul, és még a saját postaládájában is pénzt talál, nem gondolta volna. „Érződik a szeretet, és hiszek abban, hogy ez az erő elképesztő, és ha ezt Kátya is megérzi, akkor nagyobb kitartással lesz. Merthogy ahhoz, hogy valaki kigyógyuljon egy ilyen betegségből, akarnia kell, és nem szabad feladni” – folytatta a zenész, és elmondta, Kátya immunterápiát kapott, ami nagyon megviselte a szervezetét. Arról is beszélt, hogy a színésznő mindent tudott a betegségéről. „Rengeteg latin szót használ, képben van a betegségével. Persze ez betudható annak is, hogy támogatja őt a barátja, aki orvos-kutató, és ezzel foglalkozik.”
Az est zárásaként a Swing à la Django zenélt, akiknek a közös munkák során nagyon a szívükhöz nőtt Kátya. Utoljára két éve tudtak vele együtt állni a színpadon. Azóta viszont bárhol jártak, videókat küldtek a színésznőnek, amin a zenéjük mellett a közönség jókívánságát is felvették. Ez Szegeden sem maradt el, a Nemzeti Színház közönsége is megüzente: Szeretünk, Kátya!
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs
