Puskás Tamás színész, rendező, színház igazgató nemrég Krizsó Szilvia FutureTalks című műsorában járt, ahol többek között arról is szó esett, milyen hatással volt és van jelenleg is a gyerekeikre, hogy szüleik ilyen intenzív részét képezik a szakmának. „A gyerekeink a színfalak mögött, a nézőtéren nőttek fel. Ennél nagyobb előnnyel nem lehet indulni, hogy otthonosan mozognak ebben a környezetben, hisz ismerik már minden csínját-bínját.” Samu és Dávid újra és újra bekéredzkedtek a színházba szüleikhez, tátott szájjal néztek mindent, amit ott láttak. A korai tapasztalatszerzés mindenképpen előny számukra, azonban tisztában vannak vele, hogy ez ugyanannyira hátrány is egyben.
A sikeres szülők árnyékából nekik sem könnyű kilépni, a protekciós vádak őket sem kímélik. Tamás véleménye szerint ez a jelenség a szakmába való bejutásig él, utána viszont már a véghez vitt munkájuk alapján ítélik meg őket. Jelenleg felesége, Básti Juli színésznőként és fiuk, Samu rendezőként dolgozik a kezei alatt, ez viszont nem egyenes arányos azzal, hogy ők hátra dőlhetnek, mert könnyebb dolguk lenne, mint másoknak. Ugyanis a Centrál Színház igazgatójaként Tamásnak elsősorban a színház érdekeit kell szem előtt tartania. „Ha én azt látnám, hogy rosszul csinálják, vagy hogy a végeredmény gyengébb, mint ami elvárható a Centrálban, akkor biztosan lépnék, pont ezért, hiszen ez a mi színházunk – jelentette ki Tamás a műsorban. Mindig is ilyesmi felállásban éltek, dolgoztak, és mivel szeretik egymást, jó viszonyt ápolnak, nincs aggodalmuk a közös munkát illetően. Egyszer azonban náluk is megdőlt ez az idill: – Néha azért mutatkozik a veszélye is. Volt olyan produkció, ahol utána három hónapig nem beszéltünk, mert nehezen sült el az a produkció, eléggé problematikusan alakult…” Általában viszont jól tudják kezelni egymást. Mindkét fiának van civil állása is: Samu formatervező, Dávid pedig zeneszerző, de az Egyesült Államokban is szereztek szakirányú végzettséget.
Az egész interjú alatt elképesztő életvidámság és optimizmus sugárzott Puskás Tamásból, akár mélyebb, akár könnyedebb területeket érintettek. És mindez miből fakad? A művész abban hisz, hogy nagyon sok minden az édesanya méhében töltött idő alatt dől el. A várandósság és a várakozó szülők életvitele nagyban hozzájárul a születendő gyermek személyiségének alakulásához. Ő egy nagyon várt gyerek volt, ráadásul első fiú, így érkezésének nagy jelentősége volt a családban. „A saját két gyerekemen is megtapasztaltam ezt. Például Samut, a nagyfiunkat nagyon nagy aggodalommal vártuk. 39 volt Juli, én is 37, amikor fogant. Nekünk ő volt az első, és ezt a kilenc hónapot folyamatos aggódás és csak és kizárólag rákoncentrálás kísérte végig. Minden munkánkat elvesztettük, ezek nem szép történetek… És ilyen állapotban jutottunk el a születése pillanatáig, ami Samu lényét mélyen átható élmény. Dávid esetében Juli végigtornázta az egészet, én vidéken rendeztem. Lényegében azt lehet mondani, hogy oda se figyeltünk – folytatta nevetve –, így ő pont ezzel a ’két lábbal a földön’ habitussal megy előre, mint a tank.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu