A közelmúltban nem mindennapi jelenetnek voltunk szem- és fültanúi egy budapesti kabaréprodukcióban, amelyben Nyertes Zsuzsa két kollégájával, Beregi Péterrel és Heller Tamással lépett fel. A színésznő vetkőzős magánszáma alatt az idősebb korosztályt képviselő nézők valósággal bezsongtak a látványtól. A férfiak elismerően fütyörésztek, tapsoltak, a nők pedig irigykedve bámulták a színpadon ruháitól megszabaduló színésznőt.
Egy színésznő lehet szemérmes, egy karakter azonban sosem. Nyertes Zsuzsa egész eddigi pályafutása alatt így vélekedett a vetkőzésről, bár hozzáteszi, neki mindig szerencséje volt a szerepeivel. „Mindössze két olyan filmem volt, amelyben a forgatókönyv szerint félmeztelenül kellett mutatkoznom. Az egyiket külföldön forgattam, és úgy csináltam, mintha nem értettem volna, mit kértek tőlem, így végig takarásban maradtam. A másikban sem lehetett szinte semmit látni – emlékezik, majd folytatja. – Amikor én fiatal voltam, olyan volt babydollban mutatkozni, mint manapság pucéran. Amíg az ember hamvas, ez is könnyebb feladat. Engem is sorra találtak meg a rendező urak, akik kabarékban, vígjátékokban elkezdtek fehérneműre, fürdőruhára vetkőztetni. Az öncélú mutogatással nem értek egyet, ha viszont ez hozzátesz a darab mondanivalójához, akkor elfogadom” – magyarázza.
Zsuzsa a „vetkőzős” előadást egyszerűen magyar sztriptíznek nevez. Húsz éve csinálja, csakhogy közben az idő kereke is forgott. „Soha nem tagadtam a koromat, sőt büszkén vállalom. Egyáltalán nem érzem cikinek, amit csinálok, mert a szó klasszikus értelmében véve ez nem vetkőzés. Rengeteg ruha van rajtam, és bár humorba ágyazva, dalolászva szabadulok meg tőlük, a végén nyári ruhában állok a közönség előtt. Mondjuk úgy, ez egyfajta magyar nagymamasztriptíz – ecseteli. – Én is gondolkodtam már azon, meddig csinálható ez, mi az a határ, amikor cikivé válik, de a közönség nagyon szereti a műsorom. Nem fogom megvárni, hogy felkiabáljanak a színpadra, hogy ciki vagyok. Meg fogom érezni, amikor nem fér már bele a koromba, vagy épp Attila, a párom fog dönteni. Ötven éve a társam, bízom benne. Ott van minden előadáson, és ennyi év után is kapom a bókokat tőle a produkcióm után. Azt szokta mondani, ’anya még mindig jól nézel ki.’ Hallgatni fogok rá, és a lányom véleménye is sokat számít. És szívesen fogom játszani a klasszikus nagymamaszerepet is, mert amióta az unokám, Olivia tavaly nyáron megszületett, úgysincs szebb szerep most az életemben.”
Kiemelt képek: Archív
