Moritz Anastasia négyéves volt, amikor az apukája elhagyta őket, és különös módon a történtek után az édesanyjával elkezdtek eltávolodni egymástól. Ma már alig beszélnek.
„Eleget jártam terápiára”
Csak aludni jár haza Anastasia, de nem többször, mint heti egy alkalommal. „Sokan kérdezik tőlem, amióta megy a műsor, hogy mit szól a családom a szereplésemhez. És hát semmit… Legalábbis hozzám nem jut vissza, de csak, mert sajnos nem vagyunk olyan viszonyban. Apukámmal öt éve nem tartjuk a kapcsolatot. Annyit tudok, hogy Németországban él a feleségével és a két közös gyerekükkel, akik ugye nekem a féltestvéreim – meséli. – Sosem álltunk közel egymáshoz, sőt. A legutolsó információm róla, hogy tavaly, amikor betöltöttem a tizennyolcadik életévemet, ráírt anyukámra, hogy végre nem kell tovább fizetnie utánam a gyerektartást… Engem fel sem köszöntött – teszi hozzá szomorkásan. – Nem mondom, hogy mostanában nem jut eszembe, vajon nézi-e a műsort. Nemrég összefutottam egy ismerősével, kérdeztem, beszélnek-e, de nem, szóval nem lettem okosabb. De jobb is így! Épp eleget jártam már miatta terápiára, mint ahogy egyébként anyukám miatt is.”
Csak magára számíthat
Már a műsorban is beszélt arról, hogy sok sérelem érte őt gyerekként, ráadásul megszégyenítésben is volt része. „Sosem éreztem, hogy szeretve vagyok, hogy számítok, emiatt nagyon sok komplexus alakult ki bennem. Ezt jó lett volna megbeszélni anyával, de ellenállt, mint ahogy ellenáll a mai napig. Nem egy pszichológusnál jártam már, és tudom, mennyire hasznos tud lenni egy-egy terápia, ezért is gondoltam, hogy együtt is el kellene mennünk, viszont erre semmi esély. Egyszerűen nincs benne nyitottság. Arról nem is beszélve, hogy már túl nagy köztünk a távolság, és túl nagyok a sérelmek – magyarázza. – Magamon dolgozom, mást nem is tehetek. Igazából már 5-6 éve csakis magamra számíthatok, minden értelemben. Természetesen anyagilag is.”
„Szeretnék jól lenni”
Nem arról van szó, hogy gyerekként ne lett volna fedél a feje felett, vagy ne lett volna mit ennie, de nem érezte magát biztonságban. „Tizenöt éves korom óta önfenntartó vagyok. Ez idő alatt vagy tíz munkahelyem volt. Dolgoztam már étteremben – volt, hogy 12-13 órákat egy nap –, építőipari cégnél, de irodában is. És eközben alig voltam otthon. Sokat vagyok a páromnál, Daninál, és tervezzük az összeköltözést – folytatja. – És igen, szörnyen nehéz gyerekkorom volt, ami mély sebeket ejtett rajtam, de mindent megteszek azért, hogy ezeket ne cipeljem tovább. Szeretnék jól lenni. Azért is beszélek erről ennyire nyíltan, mert ez is a gyógyulás része, illetve tényleg bízom abban, hogy példa lehetek más fiatal lányok számára, akik hasonló helyzetben vannak.”
Nagy tervek
„Mivel évek óta dolgozom, az iskola háttérbe szorult, amit rettentően sajnálok – mondja Anastasia. – Viszont bízom benne, hogy a műsor egyfajta ugródeszka tud lenni, mert tele vagyok célokkal, vágyakkal. Ilyen a modellkedés persze, és különben a műsorvezetés is. Szeretnék egy saját szépségszalont is, azzal is boldog lennék” – jegyzi meg végre mosolyogva.
Kiemelt kép: TV2
