„Ha állatod lesz, onnantól mindegy, hogy te ki vagy és mit csinálsz, hogy színpadon állsz, énekelsz, és hajnalban fáradtan érsz haza. Az az állat akkor is várja tőled a friss vizét, a tápját, a reggeli simogatását, a szeretetedet – kezdi Zalatnay Sarolta, aki szerint az egyik legédesebb felelősség gazdinak lenni. – Valahogy már kiskoromtól bennem van az állatokkal való jó viszony. Már akkor megállíthatatlan voltam, és csempésztem haza a kutyákat, cicákat, vagy amit épp találtam. Tudtam, hogy innentől én gondoskodom róluk, de ezt sosem fogtam fel teherként. Annak pedig, hogy ma, 76 évesen ilyen testi és lelki egészségnek örvendek, ők nagyban a részesei: az öt cicám, a kutyáim és a lovam. Imádom mindegyiket.” Cini szerint a kedvenceknek elképesztő radarjaik vannak, ha róla van szó. „A vizslám például érzi, ha fellépni megyek és izgulok. Ilyenkor jön, leül velem szembe, és van, hogy csak néz. De van, hogy belekuporodik az ölembe. Mondom is neki, hogy igen, a mama most lámpalázas. Azt is észrevettem, hogy jobb vérnyomáseredményeim vannak, ha a mérés előtt a cicám odabújik egy kicsit az ölembe. A 35 éves lovacskám, akit a vágóhídról mentettem meg, és akivel – időskora révén – már minden nap ajándék, már az autóm hangját is megismeri, és ha csak közeledem, megy a vircsaft, annyira boldog” – mondja a népszerű énekesnő, aki el sem tudna képzelni maga mellé olyan társat, aki nem szereti a négylábúakat.
Kiemelt kép: TV2
