Amatőr színész szülei az Újpesti Munkásotthonban szerepeltek néhány előadásban, amelyekre lányuk, Váradi Hedvig is elment néhányszor. Ekkor kezdődött legnagyobb szerelme: a színpad és közte. 18 évesen elsőre bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Itt érte az első szerelem is az ötvenes évek elején, tanárába, az akkor 32 éves Bessenyei Ferencbe szeretett bele. Az érzés kölcsönös volt, olyannyira, hogy Bessenyei lemondott tanári állásáról, és elvált Hédi miatt. Utazgattak, mindenhova együtt jártak, hajót építtettek, amely a Hedvig nevet kapta, lubickoltak a boldogságban. Mégis Hédi lépett félre: belehabarodott színpadi partnerébe, Darvas Ivánba, aki abban az időben Tolnay Klárival élt együtt. Végül helyre rakták a dolgokat, és mindenki maradt az eredeti partnerével. Ám valami eltört Bessenyeiben – 1961-ben összeházasodtak Váradival, de két év múlva elvált tőle, és egy miskolci színésznőt vett el. Váradi többé nem esett szerelembe, a színpadon vigasztalódott, átszerződött a Nemzeti Színházba, amelynek élete végéig tagja maradt, sokat filmezett és szinkronizált. Ő volt Irma a Frédi és Béniben, valamint Szerénkének is a hangját adta a Frakkban. Díjazták, jó szerepeket kapott, rádiós műsort vezetett, óriási sztár volt. Aztán hirtelen nem kapott több szerepet. Máig nem derült ki, miért – szakmai féltékenység áldozata lett, esetleg visszautasított egy magas pozícióban lévő férfit –, de ejtette a kultúrpolitika. Olyannyira, hogy még az önéletrajzi könyvét sem tudta kiadatni. Időközben vett egy parasztházat Gánton, ott élt, ápolta beteg édesanyját. Végül „föntről” kegyelmet kapott: 1983-ban újra színpadra állhatott. Ekkorra azonban a lelkileg összetört asszony már rákos volt. Elvállalta a szerepet, talán tudta, az utolsót, közben pedig visszautasította az orvosi kezelést. A színpadon lett rosszul, onnan vitték kórházba. Ott is hunyt el, talán a rákban, talán a mellőzöttségben, mindenesetre túl korán, 57 évesen.
Nem született gyereke
„Életem lényegét a hivatásom tölti be, szívvel-lélekkel arra koncentrálok, ezért sok minden kimaradt: család, gyerek. De színésznőnek lenni hitvallásom szerint csodálatos ajándék, mert a színész egyetlen élet alatt – mivel a színjátszás lényege az átváltozás – sok életet élhet meg” – nyilatkozta egy korabeli lapnak.
Kiemelt kép és fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
