Lovas Rozi a férjével, a rendező Horváth János Antallal 2020-ban házasodott össze, ugyanebben az évben, májusban megszületett a fiuk, Misa, 2022 februárjában pedig a lányuk, Izabella. „Csodálatos figyelni, ahogy nőnek, ahogy egyre inkább összeérnek. Zizi nemrég még csak egy kis ’zöldség’ volt Misa számára, akivel nem lehetett mit kezdeni, de amióta lehet vele együtt játszani, ez megváltozott – mesélte korábban a Bestnek Lovas Rozi. – Már az is előfordul, hogy ketten együtt frontvonalat képeznek, és összefognak velünk szemben. Például ha Zizitol kérünk valamit, amit nem akar megtenni, akkor Misa rögtön a védelmére kel.” „Azt is meg szokta mondani, hogy ki veheti fel a húgát. Voltunk nemrég egy vásárban, ahol táncmulatság is volt. Egy kedves ismerősünk felkapta Izát. Misa pedig aggódva kérdezte meg az édesanyjától: ’Ugye vissza fogja hozni?’ – tette hozzá a színésznő férje. – Már most nagyon figyel a húgára, vigyáz rá, tanítgatja. Persze, amikor oda kellene adnia neki a játékát, akkor elkezd kicsit bonyolódni a helyzet…”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A családban a gyerekneveléssel kapcsolatban sincsenek előre leosztott szerepek. „Változó, hogy ki a jó zsaru, és ki a rossz zsaru. Mindig közös erővel igyekszünk kisimítani a pillanatokat – mondta a színésznő. – A nagyszülőkkel is elég nagy az összhang, a kényeztetés náluk sem a tonnányi felesleges ajándékban merül ki. Misa három és fél évesen egy kis fa autóval pont olyan jól el tud játszani, mint valami méregdrága dologgal, szívesen épít az én régi legómból, amivel annak idején én is játszottam. Az ajándékozás terén is mindig próbálunk összedolgozni a családdal és összhangban lenni. Misa például a születésnapjára biciklit kapott, amihez mindenki hozott még valamit: a keresztapja küllődíszt vett, valaki bukósisakot, más kosarat, kesztyűt.”
Együtt a munkában és a magánéletben
Rozi és János nemcsak a magánéletben egészítik ki egymást, hanem a munkában is. Többször előfordult már, hogy János a feleségét rendezte egy-egy előadásban. „Nálunk nincsenek szigorú határok, hogy itt ezzel, ott azzal foglalkozunk, de ettől nincs munkaszaga az életünknek – magyarázta Lovas Rozi. – Megvannak az egészséges arányok. Én élvezem az együtt főzéseket, a közös vacsorákat akkor is, ha közben szó esik a munkáról.” „Az mondjuk külön erőfeszítés, hogy a feleségemet ne valamelyik becenevén, hanem Rozinak szólítsam a próbateremben – vette át a szót a férj. – A próbákra külön időpontban érkezünk, mert mindketten máshogy készülünk fel a munkára, nem kézen fogva sétálunk be az ajtón. Otthon nem próbálunk, a nappalink nem próbaterem, de az intellektuális dolgokat szívesen megosztjuk egymással otthon is.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu