„A lelkünk volt közös, tehát nagyon sok mindenről hasonlóan gondolkodtunk. Közben teljesen különböző figurák voltunk – mondta Szacsvay László a Kossuth rádió Örökzöld című műsorában Benedek Miklósról, aki jóval több volt számára, mint színházi kolléga, jóbarátok voltak. A január elején elhunyt színész hosszú ideje súlyos betegséggel küzdött, ám decemberben még a közönség elé lépett a Hárman a padon című előadásban Egri Márta és Gálvölgyi János oldalán. Mindeközben családregényén dolgozott. De vajon meddig jutott az írásban? Szacsvay László erre nem tudott választ adni. – Sajnos, mint egy-két riportból megtudtam, sokan olvasták, véleményezték, én nem jutottam hozzá, nem tudom, mi az oka – mondta bánatosan a színész. – Nagyon sokat rontott a mi barátságukon a pandémia. Miklós begubózott, arról nem beszélve, hogy Tibor halála a fél szívét elvitte. Az, hogy eddig tartott a kálvária, amit végig járt, végig élt… Egy remete életét élt, nem ment sehová, én sem voltam nála. Egyszer beadtam neki egy CD-t a kertkapuban, de beljebb nem invitált – idézte fel a színész, aki a beszélgetés végén nagyot sóhajtva hozzátette: – Még egy nagy feladat vár rám, valamikor el fogjuk temetni. Nem lehet rá készülni.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba, Olajos Piroska/fotocentral.hu
