„Visszaköltöztem, de vendégeket még egy jó darabig nem hívok át – kezdi nevetve Papadimitriu Athina a story.hu-nak, akit a humora láthatóan nem hagyott el. Ugyan áram és víz újra van nála, de a füsttől szürkék a falak, és hatalmas a kosz. – Irgalmatlan állapotok vannak a házban, de élek, az állataim is, és otthon vagyok, amiért nem lehetek elég hálás. Nem volt ez egy egyszerű menet sem lelkileg, sem fizikálisan. Pedig el nem tudom mondani, hányan ajánlották fel a segítségüket! Egyfolytában csörög a telefonom, érdeklődnek, mire van szükségem, kérdezik, hogy vagyok. Itt, a faluban mindenki jóban van mindenkivel, a villanyász, a vizes is azonnal jött, amikor este felhívtam. Még festeni kell majd, meg beszerezni mindazt, ami odaveszett a tűzben. Ami a kazánházban volt, abból semmi nem maradt. Semmivé lettek az imádott csetreseim, szerszámaim. De van biztosításom, az előleget éppen megküldték, ami szintén öröm az ürömben – teszi hozzá. – És végre meleg van a házban! Egy hónapig lakhatatlan volt, az idő alatt jól ki is hűlt, így az első este, amit most ott töltöttem, finoman szólva is dermesztő volt. A kályha mellett aludtam, volt rajtam nadrág, póló, pulóver, és vagy három takaró. De már jobb, már minden jobb, a lelkem is.”
Kiemelt kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu
