Egy húron pendül a három televíziós, akik az nlc.hu podcast vendégeiként többek között a 90-es évek televíziózásáról beszélgettek. Elárulták, mit jelentett az ő fiatal korukban műsort vezetni, mit jelent manapság, és szóba került az is, hol dolgoznának, ha a 90-es években születtek volna. „Mosolygok, mert ti a 90-es évekről most úgy beszéltek, hogy micsoda messzeség – kezdte Endrei Judit. – De hogy ezt a szakmát választottam volna-e? Biztos, hogy nem. Hiszen én az egész televíziózásba úgy kerültem bele, hogy eszembe sem jutott televíziózni. És hát azért sem, mert ugye én 98-ban fejeztem be, vagyis az, amit én és ahogy képviseltem, amilyen voltam, arra valószínűleg nem lett volna szükség.”
„Picit hasonló a sztori nálam is – vette át a szót Erős Antónia. – Véletlenül kerültem be egy pici városi tévébe, és innen indult az egész. És ha most arra gondolok, hogy ez volt 1998, ami azt jelentené – ha akkor születek –, hogy most lennék 26 éves, mondjuk, az nem lenne rossz… Benne vagyok! – nevetett fel az RTL híradósa. – De ha most lennék ennyi, mit csinálnék?! Valószínűleg nem televízióznék. Mert huszonévesen épp temetném a televíziót, sőt nem is nézném már.”
Amióta Holló Márta eljött az ATV-től, nem is gondolkodik a hivatásában, de mint mondta, ha most lenne pályakezdő, Antóniáékhoz hasonlóan, neki sem jutna eszébe ezt a szakmát választani. „Ezt a hivatást egy ember miatt választottam – ezt már sokszor elmondtam, már ilyen szlogenszerűen mondogatom. Szóval azért mentem el felvételizni a Színház- és Filmművészeti Egyetem – ami akkor még főiskola volt – szakára, hogy életemben egyszer találkozzak Vitray Tamással… Ha most elkezdünk játszani ezzel a gondolatsorral, hogyha én a 90-es években születek, és akkor már ugye a Vitray rég nem volt aktív, nem látnám őt a tévében, akkor nem mentem volna el. És nagyon érdekes, hogy ebben a világban, ahol most tartunk, én nem is léptem arra az útra, hogy saját magam által gyártott tartalmakkal menjek ki a közösségi médiába. És elképesztően felnézek Juditra, hogy ő képes volt ezt az ugrást megtenni, a saját közönségét megtalálni, alkalmazkodni ehhez az új világhoz. Azt gondolom, mi Antóniával, akivel egy későbbi aranykort éltünk végig, kevésbé tanultuk meg ennek az önálló létezésnek a varázsát. És szerintem ez egy óriási nagy különbség hármunk között is.”
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:
Kiemelt kép: Leéb Ádám
