Gyerekszínészként már sikert aratott, majd 1945-ben a Zeneakadémián elszavalt egy verset, ott figyelt fel rá a Vígszínház direktora. Első komolyabb szerepét annak köszönhette, hogy Tolnay Klári megbetegedett, és be kellett ugrania a helyére. Állva tapsoltak neki. A színháznak köszönhette a szerelmet is. Fiatal színésznőként az anyjával elment megnézni Gábor Miklóst, aki lenyűgözte: „Ez férfiban olyan, mint én nőben” – súgta oda a mamának. 1950-ben házasodtak össze, két év múlva megszületett lányuk, Juli. A frigy azonban nem tartott sokáig, szinte egyszerre szerettek bele másba: Gábor Vass Éva színésznőbe, Ruttkai pedig Latinovits Zoltánba. Amikor a színészlegendával azon az 1960-as november esti fél 7-es próbán egymás szemébe néztek, elakadt a lélegzetük. „Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató meg fukar” – mondta később Ruttkai Éva a megismerkedésükről.
Elvált a férjétől, hogy 16 évig Latinovits Zoltán társa legyen. „Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban” – jellemezte kapcsolatukat. Rendszeresen kapott szerelmes leveleket Latinovitstól, ezekből kiolvasható a kettőjük közti szenvedély, szerelem, még a szexuális életük is. Gyermekük sosem született. A szerelem 1976-ig tartott. Azt a nyarat Latinovits a Balatonnál, Szepezden töltötte. Június 4-én este sétálni indult az állomás, a végzete felé, egy vonat kerekei alá. Ruttkai Éva egész életében amellett állt ki, hogy baleset történt. Ezután a színésznő elvesztette életörömét. Tette a dolgát, játszott, de sokkal csendesebb személyiséggé vált, talán komorrá is. Később mellrákot diagnoztizáltak nála, 1986. szeptemberében hunyt el 58 évesen.
Gyufaszálakat gyújtott
Tíz éven át ápolta Latinovits emlékét. Mindent elmond szerelméről az a szertartás, amelyet a színész halála napjától Ruttkai folytatott: mindennap meggyújtott egy gyufaszálat, elfújta, és egy üvegkehelybe helyezte.
Kiemelt kép: Fortepan/Révész György
