„Odakint ez nagyon profin működik. A cégek leinformálják a takarítóikat, ezenfelül biztosítást kötnek az esetleges károkra, lopásokra. Én többször igénybe vettem a szolgáltatásaikat. Arra is volt példa, hogy egy ismerőstől megörököltem a takarítónőjüket. Bébiszitterre nagy részben nem volt szükségem, az anyukám évekig segített a gyerekek körül, csak takarítást kértem. A halála után néhány évig a legkisebb gyerek mellé kértem segítséget, a nagyok addigra már felnőttek. Ha valaki tartósan szemtanúja az ember magánéletének, fokozott diszkrécióra van szükség. Nem szeretném, hogy kiteregesse a magánéletem részleteit, ezért mindig lutri a választás – ecseteli az egykori luxusfeleség. – Húsz évvel ezelőtt viszont furcsa dolgok történtek. Sorban tűntek el a volt férjem méregdrága ruhái. Az Armani öltönyök azóta sem kerültek elő. Általában nem a drága ékszerek, feltűnő holmik szoktak eltűnni, hanem amiket nehezebben vesz észre az ember. Nálunk is ez történt. Ezután megváltunk a hölgytől. Nekünk ezt leszámítva szerencsénk volt.” Az üzletasszony ritkán vesz igénybe segítséget. „Elmondom, mit szeretnék, és ha dolgom van, otthagyom a hölgyet. Nem vagyok szigorú főnök, de megkövetelem a rendet. Igyekszem mindenkivel tisztelettudóan viselkedni, legyen az igazgató vagy takarító, nem teszek különbséget. Amikor anyukám segített, ez nem jött össze. Vele nem tudtam szigorú lenni” – árulja el.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
