Az elmúlt években nem sok pihenőt engedett magának, de ennek vége. „Az, amit én az előző években csináltam, az nem volt normális. Előfordult, hogy egy hétvégén 1600-1800 kilométert is autóztam a fellépéseimre. Péntek-szombat-vasárnap 5-7 Alakreform-programom is volt. Reggel elindultam Szentendréről Nyíregyházára, Nyíregyházáról nyomtam egy Sopront, és Sopronból még egy Kecskemétet, majd vissza Szentendrére. Ez volt a szombat, aztán vasárnap még elmentem mondjuk, még Nyírbátorba. Sok fellépésem, meghívásom van most is, de visszavettem a tempóból… olyan 70 százalékot – mesélte Rubint Réka a 9-től 5-ig YouTube-podcastban Pásztor Lászlónak, amit a Best magazin idézett. Ha egyszer majd könyvet ír az életéről, ma már egészen másképp tenné, mint pár éve elképzelte. Ebben hatalmas szerepe van az elmúlt esztendőnek. – Nagyon hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje. Én az elmúlt egy évben egy óriási tanítást kaptam. Azt, hogy ebből, hogy álltam fel, min mentem keresztül, az majd egyszer a könyvem 99 százalékát fogja kitenni. De még bennem is meg kell érnie mindennek, hogy ezt el tudjam mondani, át tudjam adni az embereknek a fő üzenetet. Azt, hogy mi kellett ahhoz, hogy ezt az egy évet ép ésszel végig csináljam…”
Ő sem titkolja, hogy az elmúlt tizenhárom évben őrült tempót diktálva magának építette fel az Alakreform-programot, és táborokat, mindezt úgy, hogy annak idején Norbitól szándékosan egy fillért sem kért az induláshoz. „Tizenhárom éve, miután a két gyerekkel főállású anyuka voltam egy ideig, a nulláról indítottam újra az aerobikóráimat. Kibéreltem a Rozsnyai utcai sportcsarnokot, de pénzem nem volt, így megbeszéltem az igazgatónővel, hogy utólag ki fogom fizetni, mert a Norbitól nem akartam kölcsönkérni. Azt akartam, hogy én csináljam, merthogy ez fontos volt, itt nekem, belül… Emlékszem, az első alkalommal kinyitottam a sportcsarnok ajtaját, négyen vártak… Amikor hazaértem, Norbi kérdezte, hogy mennyien voltak. Mondom, négyen… ’Mondtam, hogy ne csináld…’ – dörmögte. Erre azt feleltem, kicsim, ez pont néggyel több, mint a semmi. Aztán négyből tizennégy, tizennégyből negyven, a negyvenből száz lett. Amikor kilenc hónap múlva elmentem szülni, mert természetesen Zalánt várva vágtam bele az egész vállalkozásba, már kétszázötvenen voltak…”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
