„A pandémia alatt boldog-boldogtalan elkezdett otthon takarítani. Én is. Hamar rá is jöttem, hogy ez egy szakma, és bosszantott a bénaságom – meséli. Így amint lehetett, újra átadta a terepet a szakembernek. – Nagyon régen egy tündéri hölgy takarított nálam, de a kora miatt abbahagyta a munkát. Az ő helyét vette át Éva. Kislány kora óta ismerem az édesanyja révén. Ráadásul főállásban színházi öltöztetőként dolgozik, így napi szinten vasal, ami szintén fontos szempont. Többször megpróbáltam már kivasalni az ingjeimet, de mindig kis híján a földhöz vágtam a vasalót, nem ment. Nálam a fő kritérium a megbízhatóság. Nem állok mellette, nem sertepertélek körülötte, úgy nem lehet haladni a munkával. Ráhagyom az otthonomat, az értékeimet, az egész életemet, ezért kiemelten szimpatikusnak és megbízhatónak kell lennie. Főznie nem kell, csak takarítani és vasalni, de azt nem szeretem, ha a dolgaim nem a megszokott helyükre kerülnek vissza – mondja. – Kéthetente jön hozzám. Az igazság az, hogy hajlamos vagyok arra, hogy rám nőjön a rendetlenség, ezért mielőtt jön, rendet teszek a lakásban…”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
