Ugyanakkor jártak a Színművészeti Főiskolára, ahol bizony egyáltalán nem voltak szimpatikusak egymásnak. „A főiskolán valóban nem voltunk jóban – mondta Stohl András a róla szóló könyvben. – Én voltam a macsó, ő meg a lágyabb, művészibb. Nem nagyon kerestük egymás társaságát.” Aztán egy vizsgaelőadás mindent megváltoztatott. „Eleinte utáltuk egymást… Ő jött oda hozzám egy Zsámbéki-vizsga, a Homburg hercege után azzal, hogy nagyon tetszett neki, amit csináltam. Akkor dőlt le egy fal. Nagyon jólesett, és el is gondolkodtam a dolgon. Elkezdődött valami, ami aztán szoros barátsággá alakult. Pedig nem könnyű a barátjának lenni. Erős egyéniség, saját magát építő ember. Mégis nagyon szoros a barátságunk, ami mindig a munkáról szólt. A legtöbb rendezésében benne voltam.”
Kiemelt kép: RTL
