Ha nem Magyarországra, hanem Amerikába születik, a hangjával dollármilliomos lehetett volna. Jól tudta ezt magáról, de esze ágában nem volt elmenni innen. Hogy miért nem, arról így mesélt: „Kőbányán, a pongráctelepi nyomornegyedben jöttem világra, eleinte hatan laktunk egy 5 × 5 méteres szobában. Apám vasöntő munkás volt, anyám a dohánybeváltóban dolgozott, ha este zsíros kenyérre futotta, karácsonykor pedig egy almára, már örültem. Öt év kivételével mindig Kőbányán éltem, valószínűleg itt is hunyom majd le örökre a szemem, soha nem jutott eszembe, hogy külföldre menjek. Nem tudtam angolul, és az anyámat sem hagytam volna itt soha. Imádtam őt, neki köszönhetem az első hangszeremet, amit hitelre vett.”
Az énekes itthon maradt, sajnos a sikerek mellett a megpróbáltatásokból is bőségesen kijutott neki. Mégpedig elég fiatalon. „Tizenegy éves voltam, amikor megrúgták a lábamat, és egy tályog keletkezett rajta. Műtét közben az orvos elvágta a főütőeremet, majd begipszelte a lábam. Iszonyatos fájt, újból vittek operálni. Amikor felébredtem, a szüleim ott sírtak az ágyam mellett, merthogy le kellett vágni a lábam. Nem akartam így tovább élni, beszedtem egy doboz gyógyszert, de kimosták a gyomromat, megmentettek. Az orvos, aki elkövette a végzetes hibát, kárpótolni próbált a tragédiáért, és örökbe akart fogadni, hogy én örököljem a vagyonát. A szüleim azonban nemcsak szegények voltak, de büszkék és önérzetesek is, eszük ágában nem volt lemondani rólam. Akkor még nem tudhattam, hogy épp ennek az orvosi műhibának köszönhetem majd a karrieremet. Mankóval a kezemben ötvenöt éve állok a színpadon, énekelek, és ami a legfontosabb: szeretnek az emberek.”
Deák Bill Gyula: Bill 75 címmel november 18-án a Papp László Budapest Sportarénában ad ünnepi, születésnapi koncertet.
Kiemelt kép: Ványi Ákos/fotocentral.hu
