Molnár Andrea bájos személyiségét mindenki azonnal megkedveli, akit valaha tanított táncolni. Könnyűnek tűnt a feladat, hogy ugyanezt eljátssza a színpadon is a Hölgyválasz című darabban. Ám kezdetben kifejezetten nehezen ment neki, hogy átadja magát a szerepnek. Szerencsére párja, a darab rendezője, Szente Vajk ebben is támogatta, hiszen nem képzett színész. Ám hogy valójában miért is volt szüksége az extra korrepetálásra, arról az Abaházi Presszóban mesélt. „Rengeteget segítettek a kollégák és a rendező. Azt éreztem, hogy csak magamat kellene adni, de közben izgultam a szövegnél, mert utoljára az érettséginél kellett szóról szóra megtanulnom valamit, és nem állt rá az agyam. Sokáig emlékeztettek rá, hogy ugyanúgy kellene, amilyen az életben is vagyok, de csak az utolsó főpróbahétre jött meg ez a fajta magabiztosság belőlem. Mindamellett kettős szerepet játszottam, mert mint társkoreográfus is én készítettem fel a színészeket a társastáncra. Ebből ki-be ugrálni nagy feladat volt a számomra.”
Volt idő, amikor Andi már szögre akasztotta a versenytánccipőjét, most azonban lubickol a feladatban. Nagyon élvezi, hogy a Játékszín darabjában ismét olyan teljesítményt kell hétről hétre nyújtania, mint egykor élsportolóként. És még váltótársa sincs az előadások alatt! „Többször azt gondoltam, nekem már nyugdíjba ment a testem. Nem tagadom, hogy a versenytánccipőt már többször a szögre akasztottam, de jó érzés visszaköltözni a testembe. Jó érzés, hogy még megvan bennem az a fajta állóképesség, aki képes arra a teljesítményre, amit a tánc megkövetel. De így most ez jó” – mesélte.
Különleges képesség
Szente Vajkkal hétvégén egy esküvőről is bejelentkeztek. Hogy Andrea készítette-e fel az ifjú párt a táncra, arról nincs információnk, ám nem titok többé, tánctanárként van egy titkos képessége: tánc közben azonnal megmondja, hosszú távon ki illik össze. „Általában ott van interferencia, hogy nem értik meg egymást a partnerek, mert nem figyelnek eléggé oda. A táncteremben szól a zene, ott csöndben kell lenni, arra figyelni, mit lép a másik, és ott könnyebben elindulhat az egymásra figyelés. Szerintem ez kisebb fajta csoda” – árulta el a tánc nagyszerűségéről az Abaházi Presszóban.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
