Lángos, úszógumi, jégkása – mindenkinek más ugrik be először a Balaton hallatán. Gyermekkori emlékeink egy része is a magyar tengerhez köthető, ám nem mindenki a pozitív részét tapasztalhatta meg. Szerednyey Béla első balatoni lubickolására – másokkal ellentétben – nehezen emlékszik vissza, ugyanis kis híján belefulladt a vízbe. „Ami nagyon erős élmény volt, az az, hogy kinyitom a szemem, és a víz alatt vagyok. Levegőm már alig van, világos fény jön felülről, utánam kapnak a kezek, és kihúznak. Ez egy nagyon mély és megrázó élmény volt. Beborultam egy matracról szerintem – árulta el a NYÁRI GYEREKEK című műsorban a színész, aki annak idején a Budapesti Csokoládégyár üdülőjében, Zamárdiban táborozott, amikor történt vele a szerencsétlen eset. – Talán egy kicsit elszállt az agyam, de aztán felébredtem, mert elkaptak, köpködtem egy párat, mert nyeltem a vizet. Ebből az élményből adódóan én a víz tetején szeretek lenni, és nem alatta.” A színész a rossz emlék ellenére a mai napig Balaton-imádónak tarja magát, azonban a víz alá nem merészkedik. „Búvárkodni a mai napig nem szeretek egyébként, ez valószínűleg bennem maradt. Bár elvégeztem a búvártanfolyamot is, de a tetején jobban szeretek lenni.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
