Nem tudok nemet mondani…
a jó, békés megyei töltött káposztára.
Vágyom arra…
hogy minden ember felismerje, milyen jó a természettel és a földanyával együtt, szimbiózisban élni.
Legemlékezetesebb szülinapom…
a tizennyolcadik volt. Nagyon elfoglalt voltam, és el is felejtettem a jeles dátumot. Teljes őrület volt körülöttem, néptáncversenyekre jártam, érettségiztem, és jelentkeztem a Békéscsabai Színházhoz. A családom azonban szervezett egy meglepetésbulit, amelyen ott volt az összes jóbarátom.
Átléptem a saját határaimat…
amikor megismertem Istit. Korábban rettenetesen félős voltam. Féltem a magasságtól, a víztől, a sebességtől, és mivel ő ezt nem tudta, minden randinkon le kellett győznöm saját magam. Azt hitte, élvezni fogom, ha libegőzünk vagy sziklát mászunk. Közben azt éreztem, ha ez fiú rá tudott venni minderre, akkor tud valamit. Nemrég volt a tizennegyedik évfordulónk…
Sebezhető vagyok…
ha nem merem elhinni, hogy képesek vagyok valamire. De ilyenkor jön Isti, és segít, és én is emlékeztetem magam arra, hogy volt már ennél nehezebb időszak is az életemben.
Felvállalom…
az esendőségemet, a félelmeimet és a fóbiáimat a világ előtt. Szeretném megmutatni az embereknek, hogy a dolgok fejben dőlnek el.
Kevesen tudják rólam…
hogy négy párnával alszom, és most készülök bemutatni otthon a legújabb párnámat. Arra jöttem rá, nekem úgy kényelmes aludni, ha ki van támasztva a vállam, a karom, a derekam, a lábam. Biztos, ami biztos, a szállodákba is viszem magammal őket. Sőt idén Spanyolországban is velem voltak, tele volt velük az autó.
A sikeres párkapcsolat…
a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson múlik. Istivel a kapcsolatunk elején azt éreztem, szőröstül bőröstül, a pozitív és negatív tulajdonságaival, a múltjával, a jövőjével együtt elfogadom, és ugyanezt érzem a mai napig is. Hagyjuk egymást szabadon élni, mégis kapaszkodunk egymásba.
Kiemelt kép: Archív
