Vitray Tamás nyugodtabbá vált, amelyhez olyannyira hozzászokott a környezete, hogy elég felemelnie a hangját, máris megkapja: „Miért kiabálsz?” Ennél nagyobb összetűzésekre azonban családon belül már nem számít a közös munka során. Volt, amikor emiatt majdnem megszakadt közte és elsőszülött fia, Tamás között a kapcsolat, aki így emlékszik a történtekre. „Eredeti szakmámat tekintve biológus vagyok, később, amikor operatőr lettem, apám megkérdezte, mi lenne, ha együtt dolgoznánk az egyik műsorán. Azonnal igent mondtam, és úgy emlékszem, éppen a közös érdeklődési kör volt az, ami miatt életünkben először nagyon közel kerültünk végre egymáshoz. Ez azóta is tart, napi kapcsolatban vagyunk. Bár egyszer, a magunk módján, éppen a munka miatt, összevesztünk. A műsorai képi részébe ugyanis apám soha nem szólt bele, egyetlen egy kivétellel: egy általam már megvágott adásba a tudtom nélkül belenyúlt. Nem éreztem jogosnak, de nem szóltam, csak levettem a nevem mellől a rendező megnevezést a stáblistáról. Apám természetesen észrevette, majd írt egy hosszú levelet, hogy nem érti, miért bántódtam meg – meséli a National Geographic főszerkesztője, ifj. Vitray Tamás, akit örömmel tölt el, hogy édesapján ismét azt látja, tele van energiával, mert dolgozhat. – Közhelynek fog tűnni, de boldogan és bámulattal nézem, hogy még mindig mozgatja a munka, hogy nem tud a semmittevésbe tespedni. Persze a kora miatt féltem, vajon fizikailag mennyire terheli majd meg az intenzív munka. Hiába ment nyugdíjba, amikor dolgozik, mindig érezni rajta, hogy fölpezsdül, hogy tele lesz feszültséggel.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
