Borbás Marcsi 1994-ben lépte át a Magyar Televízió küszöbét, ahol szerkesztő-riporternek és műsorvezetőnek tanult. Bár saját bevallása szerint nem számított a legtehetségesebb diáknak, később bemondógyakornok lett, és nem más segített neki a tanulásban, mint Kertész Zsuzsa, aki egykor a tévé legismertebb munkatársa volt. „Azóta is ő a pótmamám – mesélte a Mandiner Karakter című műsorában Borbás Marcsi. – Be is jött az első konferálásomra. És amikor túl voltam rajta, kinézett a kamera mögül – mert még az operatőrt is kiküldte, hogy ne feszélyezzen –, folytak a könnyei, annyira izgult értem.” Kertész Zsuzsa nemcsak a szakma fortélyaira igyekezett megtanítani a fiatal Marcsit, hanem a média álságosságára is felhívta a figyelmét. Kertész és a többi bemondó mind hangsúlyozták, nem szabad meghallani a szapulást, sem azt, ha valaki megdicsér, mert a legtöbb esetben egyik sem őszinte. Ki kell választani egy-két embert, akire lehet hallgatni, a többi hozzászólást azonban el kell engedni. Bár ez a gyakorlatban szinte lehetetlen, ismerte el Marcsi.
Kiemelt képek: Rozmanitz Gábor, Birton Szabolcs/fotocentral.hu
