A feleségem…
esténként mindig megkérdezi: „Na, mi volt ma?” Ebben benne van minden. Mi történt idehaza, a munkában, bárhol… Én visszakérdezek: „És nálad?” Van egy esti beszélgetős szertartásunk. Ez nagyon fontos. Mostanában legtöbbször arról diskurálunk, mit csináltunk meg és mit kell még csinálnunk, de vágyom arra, hogy másról is legyen időnk beszélgetni.
A gyerekeimmel…
úgy érzem, jó pillanatokat élünk meg együtt, még ha most épp megveszekedett kiskamaszok is. De biztos vagyok benne, hogy egyszer majd számukra is felértékelődnek a közös élmények.
A munkám…
boldoggá tesz. Hiszek abban, hogy ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, akkor valójában egy percet sem dolgozol az életedben.
Nagy vágyam…
hogy sikerüljön bemutatni azt az oratóriumot, amit többedmagammal írtam. Ez egy nemzeti szimfonikus darab, és lehetne belőle békekoncert, vagy egy nagy magyar ünnep alkalmával is előadhatnánk.
Soha nem felejtem el…
amikor kimondták a nevem, hogy felvettek a Színművészetire, és Szinetár Miklós osztályába kerültem. Vágyaim netovábbja volt. Anyukám megkönnyebbült sóhajára is élénken emlékszem, amikor ezt megtudta.
Ha nyár…
akkor Balaton. Nemrég jöttünk haza egy kirándulós balatonozásból, és mivel nem volt tumultus, sikerült újra átélnem azt az élményt, amit gyerekkoromban, nyugalom vett körül, ki tudtam kapcsolni.
Az ember életkora…
annyi, amennyit ő magáról hisz. Sokszor rácsodálkoznak arra, hány éves vagyok, de bennem nem lankad az energia, a szellemi és fizikális tenni akarás.
Vállalom…
a mosogatást és bármilyen házimunkát. Hiszek a közös tehervállalásban, a kompromisszumkötésben. Nálunk ugyan a feleségem a tisztaságfelelős, de én sem bírom elviselni a rendetlenséget. Szeretem, ha tiszta környezet vesz körül.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
