Mindegy, hogy civil vagy ismert az ember, a tragédiák senkit sem kerülnek el. A veszteségeket pedig mindenki másképp dolgozza fel. Valaki kibeszéli, valaki viszont még sok év után is nehezen, vagy nem is tud beszélni a fájdalomról, amit a szerette elvesztése jelent. Piros Ildikó máig képtelen szót ejteni az édesapja haláláról, akit mindössze 13 éves korában veszített el. „József Attila ebből nagyon jó – kezdte a színésznő a Húzós legutóbbi adásában, majd a költő Karóval jöttél című verséből idézett elcsukló hangon: – ‘A sebemet mindig elvakartam…’, erről nem tudok beszélni egyébként. Már hogy az apuról. Vagy nem szeretnék. Hát hiszen csak hatvan valahány év múlt el azóta” – mondta könnybe lábadt szemekkel.
De mint tudjuk, az élet az egyik kezével elvesz, a másikkal ad. Édesanyja és anyósa sokáig mellette voltak.„Édesanyám Kecskemétre, a húgomnak ment segíteni. Talán ez így volt kerek. Mi pedig egy nagyszerű nagymamikát kaptunk. A nagymamika titka az volt, hogy engem jobban szeretett bárkinél is. És ez egy nagy ajándék volt nekem és férjemnek, Péternek is.”
Kiemelt kép: Vörös Szilárd/fotocentral.hu
