Nyertes Zsuzsa és Sáfár Anikó: „Büszkén jelentjük ki, még soha egyetlen egyszer sem vesztünk össze”

Anikó már ismert színésznő volt, mikor a pályakezdő Zsuzsát az útjába sodorta az élet. Szinte azonnal egy hullámhosszra kerültek, a sok beszélgetésnek, együtt átélt kalandnak köszönhetően pedig véd- és dacszövetség alakult ki közöttük, mely a mai napig tart. Bár megismerkedésük történetére mindketten másképp emlékeznek, abban biztosak, barátságuk az élet ajándéka.

Összetévesztették őket

Olyanok együtt, mint a kamaszlányok. Szinte levegővétel nélkül csacsognak, és a másik egy szava vagy gesztusa is elég ahhoz, hogy hangos nevetésben törjenek ki, olyan múltbéli eseményt eszükbe juttatva, amit kívülállónak esélye sincs megérteni. „Szeretem a humorát, a jókedvét. Ő egy melegszívű, tüneményes ember. Az sem zavart soha, hogy gyakran összetévesztettek minket. Fiatalok, szépek és szőke hajúak voltunk… ezen mi csak jól szórakoztunk. És büszkén jelentem ki, még soha egyetlen egyszer sem vesztünk össze. A haragtartás és a veszekedés messze áll tőlünk, vitatkozni persze lehet” – mondja nevetve Anikó. Nyertes Zsuzsa pedig elmeséli, mennyire jó egy színpadon állni a barátnőjével, aki minden alkalommal meg tudja lepni. „Tíz év van köztünk, Anikó javára, de hihetetlenül jól tartja magát. Én a mai napig ámulok, hogyan fiatalodik vissza az előadások előtt. Alapból letagadhatna pár évet, de mikor felmegy a színpadra, harminc évet fiatalodik. Ezt nem lehet utánacsinálni.”

Karmikus találkozás

A kezdetekre viszont mindketten másképp emlékeznek. „Zsuzsival együtt játszottunk a Vidám Színpadon, így találkoztunk 2002 körül. Rengeteg időt töltöttünk a stábbuszban ülve, és utazás közben sokat mesélt a gondjairól. Volt egy vállalkozása, de a naivsága miatt kihasználták, emiatt pedig sokat sírt, rosszkedvű volt. Meghallgattam, vigasztaltam, és arra is rábeszéltem, ne hagyja ki az anyaságot az életéből, mert anyának lenni a legjobb dolog a világon” – hangzik Anikó ver­ziója, amin Zsuzsa elneveti magát. „Ez csak részben igaz. Én már tinédzserként is csodáltam, a legszebb magyar színésznőnek tartottam, és a mai napig emlékszem az első személyes találkozásra. A Vidám Színpadnak volt egy rendezvénye, melyre a férjével, Berecz János politikussal érkezett. A szőke haját barnára festette, zárt ruhát viselt, és visszafogott volt, hogy jobban elfogadják őt politikai körökben. Nagyon sokat bántották őket a szerelmükért. Aztán ugyanabban a darabban kaptunk szerepet, közös öltözőnk lett, duetteztünk is. A vidéki előadásokra menet mindig egymás mellett ültünk, és hamar megtaláltuk a baráti hangot. Tanácsokat adott, és tényleg addig duruzsolt a fülembe az anyaságról, hogy rövid időn belül várandós lettem. Sokat tett azért, hogy Zsuzsó megszületett, aki lassan harmincéves, tehát jóval korábban találkoztunk, mint ahogy Anikó emlékszik.”

Egymás vállán sírnak

A két barátnő jelenleg nem játszik közös darabban, így valamivel ritkábban tudnak találkozni, de ez nem gyengíti a kapcsolatukat. Telefonon szinte naponta beszélnek, és ha valamelyiküknek segítségre van szüksége, mindent félretesznek, és mennek a másikhoz. A legutóbbi szomorú apropót Anikó idézi fel. „János halálának napján is átjött hozzám, velem volt. Ez sokat jelentett. Én még elmondani sem tudtam neki, mi történt, ő már megtudta, és itt volt. Amikor megérkezett, még János is a házban volt – meséli. – Az anyukája és az egyik barátnője a közelben lakik, ha hozzájuk megy, szintén beugrik hozzám. Mindent megbeszélünk egymással, a szakmai és magánéleti történéseket egyaránt.” Zsuzsa sem felejti azt a napot. „A szeretetemmel próbáltam gyors vigaszt nyújtani neki, és fontos volt, érezze, mellette vagyok, és a fájdalma nekem is fáj. Erről szól a barátság. Nemcsak az öröm, hanem a bánat könnyein is osztozunk.”

Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu