Az egykori tévés és felesége tíz éve szerettek egymásba, áprilisban ünnepelték a hetedik házassági évfordulójukat. Nem volt nagy buli, inkább pihentek, a szerelmük ünneplését amúgy sem szokták időponthoz kötni. „Inkább hirtelen ötlettől vezérelve randevúkat adunk egymásnak” – meséli Müller Attila.
Sok házaspár ennyi együtt töltött, ráadásul boldog év után már gyermekeket nevel. Ők nem, és nem is tervezik. „Tudatosan döntöttünk úgy, hogy nem lesz gyerekünk” – mondja Zoé, hozzátéve, hogy éppen ezért nagyon-nagyon odafigyelnek, amikor szerelmeskednek, mert az abortusz mint olyan, nem jöhet szóba. – Hogy biztosra menjünk, felvetődött, hogy sterilizáltatjuk magunkat, mert így szabadabban lehetünk együtt. Ám az orvos ezt nem javasolta, mert hormonális következménye is lehet, vagy okozhat testi elváltozást.” Mindketten úgy vélik, ez épp olyan felelősségteljes döntés, mint az, hogy valaki családot alapít. És ahogyan az utóbbi, úgy ez is csak két emberre tartozik. „Minden gyermeknek jár a boldog, kiegyensúlyozott élet, a szép jövő, a világ azonban nem arrafelé változik, hogy ezt biztosítani tudjuk. És nem is fog jobb hellyé válni a következő öt-tíz évben, amíg gyermekünk lehetne életkorunkból adódóan” – mondja a feleség.
Attila egyetért vele. „Nem mernék gyereket vállalni ebben a bizonytalan világban úgy, hogy én próbálok normális értéket átadni neki, de aztán bemegy az iskolába, ahol már megy az, hogy ’mi az, hogy nincs iPhone-od?’ és a többi. Még őt nézik le csak azért, mert normális a gondolkodása, közben meg inkább a világ bolond. Ezt nem biztos, hogy tudnám vagy akarnám neki adni – mondja Attila, de más is szól a gyerekvállalás ellen. Attila jelenlegi munkája, a ceremóniamesterség miatt rengeteget szervez, dolgozik, zenél is, van négy kutyájuk, a velük való foglalkozás pedig leköti minden szabadidejüket. – Sajnos nagyszülők sem lennének segítségünkre, nem élnek a szüleim, édesapám év elején hunyt el, Zoé apukája tavaly, édesanyja ápolásra szorul. Ráadásul 2020-ban vettünk egy tanyát is nem messze Budapesttől, azt is rendben kell tartani. Hosszan lehetne még sorolni, de végül is a mi dolgunk, a mi döntésünk, és erre mondhat bárki bármit, nem ő nevelné fel a gyereket, etetné, biztosítaná a jólétét, gondoskodna róla, féltené… Mindenki látott olyan közösséget, ahol ugyan gyermek van, de nem azt az életet éli, amit megérdemelne.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska
