Lakatos Márk kreatív alkotóművészként sokkal érzékenyebben reagál a körülötte lévő dolgokra. „Valószínűleg idegrendszerileg is sok mindent túlreagálok. Ez egy ilyen fajta adottság. Természetesen a sok kábítószerrel és tudatmódosító szerrel, amit fogyasztottam, ezeket az ember kiélezi – mondta az Élni jó című műsor legutóbbi adásában, ahol aztán részletesen beszámolt arról a hosszú időszakról, amikor drogokat használt. Mint mondta, mindez menekülés volt a részéről. – Az ember úgy gondolja, hogy ezt azért csinálja, merthogy ez egy felhőtlen szórakozás, ami kinyitja az ember tudatát. De közben alapvetően ez azért is kell, mert valaminek a pótszere, a pótcselekvése.” Nem köntörfalazott, és bevallotta: húsz éven át kábítószerezett. Egy idő után megérezte a veszélyét, hiszen olyan tüneteket kezdett produkálni, amitől megijedt. Ekkor alakult ki pánikbetegsége is. „Az ember tesztelgeti, próbálgatja magát, meddig lehet elmenni. Sokszor elmentem a falig. Voltak vicces, tragikus és tragikomikus jelenetek is ebből kifolyólag. Ennek egy érdekes összesítése a készülő regényemben benne is lesz” – tette hozzá, bár hangsúlyozta, könyve fikció lesz, életét csupán inspirációként használja.
Visszatérve a drogokra: volt egy pont, amikor rájött, hogy nem jó úton halad. „Érdekes módon nem a drogfogyasztásba kellett nekem segítséget kérni. Amikor azt gondoltam, ez nekem nem jó, akkor egyik pillanatról a másikra abbahagytam. Mindez egy megrázó élményhez kötődik. De nem egy drogelvonó terápiára kellett elmennem, hanem egészen egyszerűen kaptam egy olyan pofont az élettől, amire azt mondtam, ez így nekem már nem éri meg – mondta, és bár részleteket nem árult el, annyit igen, hogy bonyolult volt az ügy. Majdnem bíróságra kellett járnia, végül csupán elterelés lett a dologból, aminek következményeként felhagyott a drogozással. – Onnantól kezdve jött a terápia. Pont az az ember, akihez az elterelésre elmentem, mondta azt, hogy egyébként tök jó, hogy ez így elsimult, de nem akarok-e foglalkozni azokkal a kérdésekkel, hogy miért jutottam el idáig” – idézte fel Márk, aki végül szembenézett önmagával, traumáival, ami ugyan nehézségekkel járt, mégis felszabadító volt számára.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
