A mindig vidám színésznő a poklok poklát élte meg az elmúlt időszakban, fájdalmát elrejtette a külvilág elől. Apukája mindennél többet jelentett neki, halálával úgy érzi, ő is elveszítette egy darabját. „Elveszítettem az édesapámat, azt az édesapámat, akiről mindig elmondtam, hogy milyen fontos nekem, és mennyire szeretem. Iszonyú nehéz egy év van mögöttem most, és nemcsak azért, mert gyászoltam és minden nap a szívemben hordozom őt, hanem mert próbáltam nem tukmálni a gyászomat mindenkire. A szorosabb baráti társaságomon és a családomon kívül nem mondtam senkinek – vallotta be könnyeivel küszködve a színésznő a DTK: Elviszlek magammal című műsor legutóbbi adásában. – Az én apukámat már hamarabb elveszítettem, mint ahogy ő elhunyt volna. A legkegyetlenebb dolog, ami történhet, hogy demens volt – folytatta a szívszorító beszámolót, majd hozzátette, hogy többször előfordult, hogy nem ismerte fel. – Én egy percig soha nem haragudtam rá, és nem mondtam neki, mert tudtam, hogy azt az apukámat meg nagyon szeretem, aki ő volt. Nagyon sokat bántott már egy idő után mindenkit.”
A színésznő most tartotta elérkezettnek a pillanatot, hogy megossza tragikus történetét a nyilvánossággal, bízva abban, hogy ez segíteni fog neki a továbblépésben. Elmondása szerint nem telik el nap, hogy ne a szeretett édesapja szavai csengjenek a fülében, ébredéskor és lefekvéskor is ő jár a fejében. „Olyan, mintha a húsomból egy darab hiányozna, ezt nem tudom másképp elmondani. Mintha egy végtagommal lenne kevesebb, amit nem találok. Nincs olyan este, hogy ne az utolsó gondolataim lennének ők, a szüleim” – mondta Andi, aki bízik abban, hogy vallomása után könnyebben tud majd beszélni édesapja haláláról és a hozzá fűződő csodálatos emlékeiről.
Kiemelt kép: YouTube/DTK: Elviszlek magammal
