Emlékei szerint hosszú pályája során szexista megjegyzéseket kevésbé kapott, de a korára, a testalkatára vonatkozóan annál többet. Olyan is előfordult, hogy az egyik munkaadója szerződésbe foglaltatta volna, hogy hízzon hét kilót. „Nevetségesnek, abszurdnak éreztem – mondta a műsorvezető a Partizánban, majd hozzátette, nem kérdés, hogy mindez mennyire bántotta őt, mint ahogy oly sok más eset is nyomot hagyott benne. – Harminckét évesen kerültem a kereskedelmi televíziókba. Egyébként akkor az RTL-nél dolgozó friss generáció olyan huszonhat körül volt, és én harminckét éves korom óta kell hogy öregnek érezzem magam… Amikor otthagytam az RTL-t, az akkori programigazgató a Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy a ’televíziózásban veteránnak számító Szily Nóra átigazolt a TV2-höz’. Tehát az ageizmussal, vagy azzal, hogy túl sovány vagyok, rengetegszer találkoztam. Amikor az Alföldi Robival csináltuk a hajnali műsort, és én fél négykor keltem, és két kicsi gyereket neveltem, akkor ott gyakorlatilag felemésztettem magam. Negyvennyolc kilóra fogytam, azt hitték, hogy anorexiás vagyok. De ez egyszerűen a terhelés miatt volt, sokkal többet égettem, mint amit be tudtam vinni. De engem ilyen szempontból a külsőmért azért értek, mondjuk úgy, észrevételek” – magyarázta.
Kimondottan szexista megjegyzéseket viszont nem kapott. „Lehet, nem voltam elég vonzó vagy csinos. Vagy hát voltak olyan idősebb kollégák, akik azt mondták, hogy mindig is volt valami olyan megközelíthetetlenségem nőként, hogy nem mertek velem kokettálni. Nem tudom, valamiféle távolságtartás, amit szerintem az anyámtól hozok. Tehát nem az voltam, akinek a fenekébe bele lehet csípni… Nem azért, mintha nem lett volna fenekem, hanem mert nem indult el az a kéz. Bocsánat, hogy ilyen egyszerű példát mondok, csak szerintem ez beszédes” – fogalmazott Szily Nóra.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
