Nemrégiben a népszerű énekes, Solymos Tóni volt az Önök kérték vendége, és a felvétel után egy Facebook-videót is készítettek a műsor oldalára. Ott mesélte el a zenész az alábbi történetet: „Ha vadászsztoriról van szó, nagyon sok mindent tudnék mesélni. Egy nagyon fura és nagyon érdekes sztorit elmesélek, hogy mentettem meg egy barátom életét a vadászat alkalmával. Van egy erdő minálunk a vadászterületen, úgy hívják, hogy Öregerdő, és abban vannak nyiladékok. Az azt jelenti, hogy az erdőben ilyen kis utak vannak, mintha kocsiutak lennének. Az egyik így megy – mutatta a kezével Solymos Tóni. – A másik párhuzamosan vele, köztük van, mondjuk, ötven méter. Én mentem a jobb oldalin, a barátom ment a puskával a bal oldalin. Tudtuk, hogy arrafelé vaddisznók vannak, és vaddisznót akartunk lőni. A lábam alatt, bal oldalt fölkelt egy nagyon nagy vaddisznó. Nem tudtam lőni, mert arra ment, amerre a barátom volt, arra viszont nem szabad lőni, nehogy baleset legyen. Viszont kiabáltam neki: ’Pityu, Pityu! Megy a disznó, megy, figyelj, megy a disznó!’ Pityu előkészítette a puskáját, mindent csőre töltött, meglátta a disznót, ahogy ment az erdőben, szálfa erdő volt, jól lehetett látni. Lőtt egyet, a disznó csak megy tovább. Kettő, csak megy tovább. Harmadikat is rálövi, de a disznónak csak a hátulját, a gerincének a hátsó felét találta el. A két hátsó lábán már ült, de az első lábaival rugaszkodott a földön, és három métert ugrott, és közben a szája meg csattogott, mintha meg akarna enni valamit vagy valakit. Meg is akarta a Pityut, és a Pityu elkezdett kiabálni: ’Tóni, Tóni, gyere, mert ez megöl, megöl.’ Képzeld, átszaladtam ezen a fasoron, és olyan tizenöt méter távolságra oda is tudtam menni. Fogtam, lelőttem a disznót, és úgy, ahogy a disznó ugrott, a barátom lábához orral becsúszott. Az utolsó pillanatban! Neki nem volt több tölténye, mert általában hármat teszünk a cső alá, annál többet nem teszünk a puskába. Ő kilőtte a hármat, és kiderült, hogy silány lőszere volt, mind a három lövés benne volt a disznóban… Az enyém, a negyedik is. Én jól találtam el: közelről és nagyon jó lőszerrel. Úgyhogy ez lett a vége ennek a vadászatnak, amit megünnepeltünk egy kis whiskyvel.”
„Tanulság van?” – tette fel a kérdést Bényi Ildikó műsorvezető a történet hallatán. A következő válasz érkezett: „Hát, az a tanulság, hogy jó lőszert kell használni. Nem tudok jobbat.” Bényi ekkor még hozzátette: „És vigyázni egymásra!” Erre pedig már Solymos is helyeselt: „És nagyon vigyázni! Meg kell menteni a barátunkat, ha bajban van. Ez a tanulság.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
