Napi friss

Török Ádám – Elment a zenész, aki mindig a maga útját járta

A magyar progresszív rock és jazzrock kiemelkedő alakját 75 éves korában álmában érte a halál.

A tűz, ami mindig is hajtotta, örökre kialudt. Kedd hajnal óta már nem lobog tovább. Pedig mennyi terve volt még! Török Ádámot, a legendás zenészt most meglett férfiak siratják, kollégák, egykori zenésztársak, rajongók, akik alig várták már a legközelebbi, májusi nagy bulit. Mert a fuvolás-énekes bár az utóbbi években már sokat betegeskedett, 2021-ben agyérgörcsöt kapott, nem készült még menni. Halála előtti nap is jól érezte magát, cappuccinóval kezdte a napját, amit imádott felesége mindennap olyan gondosan elkészített neki, hogy aztán számítógépe elé ülve válaszoljon az üzenetekre, és szervezze a zenekar dolgait. Végül álmában ment el. „Ez az élet, aki ezt nem veszi tudomásul, az egész életében szorong. Én nem szorongok, ha egyszer el kell múlni, el fog múlni” – ezt nem is olyan régen a Best Podcastjában mondta a rocklegenda.

Török Ádám 1948. január 12-én született Budapesten. Gyerekkorában kezdett el fuvolázni, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakának előkészítőjét is elvégezte, de már 1965-ban, a gimnáziumi éveiben zenélni kezdett. 1968-ban a Dogs énekese lett, és ugyanebben az évben megalapította a Minit. 1976-tól rendszeresen felléptek az Ifjúsági Parkban a P. Mobillal, majd a Mini megszűnése után a Mini RC és a Tátrai-Török Tandemet, 1991-ben Závodi Jánossal közösen a R.A.B.B. zenekarit is megalapította. 1987-től azonban szólókarrierbe is kezdett. Zenéje egészen Amerikáig hatott, a világ tíz legjobb fuvolistája között jegyzik. Milyen szerencse, hogy mindig is a saját útját járta, hogy soha nem hódolt be semmilyen trendnek, és bár volt, amikor – gyerekként – azt kérték tőle, ne zenéljen, édesapja is jogászkarriert képzelt el eredetileg a számára, megingathatatlanul ment azon az ösvényen, amit ő taposott ki magának.

Közben sosem felejtkezett el a zenésztársakról sem. „Keszthelyen nyaraltunk, amikor egyik nap odajön egy elvtárs barna öltönyben. Sose felejtem el, azt mondta nekem: ’Ide figyeljen, itt van száz forint. Ide járok ebédelni, amikor itt vagyok, ne pikulantozzon.’ A keszthelyi rendőrfőkapitány volt. Soha többet nem láttam” – elevenítette fel a megmosolyogtató emléket a kezdeti szárnypróbálgatásokról. De nem csak a zenében, az élet minden területén alaposan kivette a részét. 45 éves koráig futballozott, négyszer nősült, harmadik házasságából született Dániel nevű fia, aki egy unokával is megajándékozta. „Sajnos késői nagypapa vagyok, Danika is a harmincas éveibe hozta össze a kislányt, én is hetven körül voltam, amikor megszületett. Jobb lett volna, ha ötvenéves koromban leszek nagypapa.”

Halálhírét fia jelentette be közösségi oldalán, aki  a Vissza a városba című dal néhány sorával búcsúzott az édesapjától: „Hé, ember, mondom, ember! Az utat járom én, mert ha nem tudnád, az út királya voltam s maradok én!”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story Sztárotthon különszáma!

A Story őszi különszáma kapható az újságárusoknál!

Kövess minket az Instagramon is!