„A divatcsarnokban dolgozott mint eladó, az óra-ékszer osztályon. A civil életéből szerzett barátaival évekkel később is jó kapcsolatot ápolt – mondta Cserháti Zsuzsa fia, Szirtes Krisztián, aki gyermekkorában ritkábban találkozott édesanyjával. – Számomra sokáig vasárnapi anyuka volt. Négyéves koromban váltak el a szüleim, ezután édesapámmal éltem. A mellőzött időszakban édesanyám sokat dolgozott külföldön is, ekkor még kevesebbet találkoztunk. 14 évesen költöztem hozzá, innentől láttam bele jobban a szakmájába – emlékezett vissza a gyerekkorára Krisztián a Magyar nők című műsorban. Cserháti Zsuzsa a magyar pop-rock történelem emblematikus alakja volt, 1972-ben ismerte meg az egész ország, amikor fellépett a Táncdalfesztiválon. Az ország egyik legjobb hangú énekesnőjeként tartották számon. A mellőzöttség évtizedeit azonban ugyanolyan nehezen dolgozta fel, mint a ’90-es évek közepén jött sikert. – Mind erkölcsi, mind anyagi szempontból nagyon rosszul élte meg a mellőzöttségét. Aztán a rendszerváltással hazánkban is beköszöntött egy olyan sztárkultusz, ami a szocialista érában nem létezett. Ezzel is nehezen birkózott meg, feszélyezte, hogy az emberek kíváncsiak a magánéletére – mesélte a műsorban a fia. – Alapvetően zárkózott volt, az éneklést is úgy fogta fel, mint egy munkát, amiben mindig a maximumot akarta nyújtani. Mindettől függetlenül az ekkor jött sikert úgy élte meg, hogy valamennyit visszakapott abból az elismerésből, amely az azt megelőző húsz évben járt volna neki.”
Kiemelt kép: Steindl Gabriella/fotocentral.hu
